 |
| Arthofer Márk illusztrációja |
Halász Bálint: A varázsló születésnapja
– Nagypapa, mesélj Afrikáról!
– Mit meséljek?
– Tudod… amikor ott dolgoztál. Mint varázsló!
– Varázsló?! Dehogy! Oftalmológus voltam. Szemeket gyógyítottam.
– Oftalmi… micsoda? Az kimondhatatlan és nagyon uncsi! Varázsló voltál. Most meg nyugdíjas varázsló és nagypapa vagy. Gyerünk, mesélj! Afrikáról. Meg a varázslatról!
– Úgy látom, nincs más választásom.
– Nincs!
– Lássuk csak… Meg is van! Élt egyszer Afrikában egy varázsló. Nem olyan, mint én, hanem igazi. Senki sem tudta, honnan jött, és hány éves volt.
– Ha nem tudták, hány éves, akkor hogy ünnepelték a születésnapját? Az enyém március 8-án van!
– Képzeld, az övé is pont akkor volt. És ahogy a tiedet, az övét is mindenki megünnepelte. Csakhogy az ő szülei az Ég és a Föld voltak. A gyerekei pedig a növények, az állatok és az emberek.
– Az jó sok ajándék, nagypapa!
– Neki az volt az ajándék, hogy együtt látta a családját. Az Ég mosolyogva borult föléjük, a Föld nagyot nyújtózott, hogy a varázsló minden gyereke elférjen rajta. Ott voltak a kicsi és nagy állatok: az elefántok lengették a fülüket, az oroszlánok borzolták a sörényüket, a zebrák játékosan nyargaltak.
– A zsiráfokat ki ne felejtsd!
– Hogy is felejteném! A zsiráfok magasra emelték a fejüket, és kecsesen hajlongtak. Ott volt minden állat, minden növény, és persze az emberek is.
– Jó kis buli lehetett!
– Az is volt. Egészen addig, amíg el nem kezdtek veszekedni.
