Madina Omarova: A királylány titokzatos halála

 

Illusztráció: Németh Tibor

Kulcsszavak: álom, bosszú, fény (түс, кек, жарық)

Élt egyszer egy uralkodó, akinek hatalmas volt az országa és hatalmas a vagyona is, de nem volt gyermeke. A feleségével közös volt az álmuk, hogy utódjuk szülessen. Bár a királyt mélységes szomorúság gyötörte, bánatát sosem mutatta alattvalóinak, mindig szerény és kedves volt. Ellenben a királynő nagyon vágyott az anyaságra, éjjel-nappal imádkozott Istenhez egy gyermekért.
Egy éjszaka a király álmot látott. Fehér szakállú szent érkezett hozzá:
– Fiam, – mondta a királynak – nagyon vágytok gyermekre, így tesz Isten próbára benneteket. Te hiába vagy türelmes, a királynő éjjel-nappal gyermek után kesereg. Az angyalokat meglágyította asszonyod könyörgése, így isten kegyelméből lányotok fog születni. De a próbatételt, senki nem kerülheti el, ezért a születendő gyermek súlyos beteg lesz. Olyan betegsége lesz, amibe már fiatalon bele lehet halni. Legyetek hát óvatosak, ne súlyosbítsátok a bajt!

Mikor a király reggel felébredt, eltűnődött:
– Milyen csodás álom! – elmesélte a királynőnek, mindketten egyszerre lettek boldogok és nagyon szomorúak. A gyermek iránti vágy azonban olyan erős volt, hogy úgy döntöttek, vállalják a kockázatot.
Kilenc hónappal és kilenc nappal később a királynő lánygyermeknek adott életet, aki egészségesnek látszott, és szép volt, mint egy angyal. A kislánynak jó étvágya volt, nyoma sem látszott a betegségnek. A király és a királynő boldogsága határtalan volt. Alattvalóik is velük örültek, nagyon szerették a királyt, aki mindig becsületes, kedves és nagylelkű volt népével. Napok, majd évek teltek el boldogságban. A király lánya lassan felcseperedett. Tökéletes szépséggé vált: ajka, mint a Hold, szeme, mint a Nap.
A király néha egészen elérzékenyült, ahogy lányára nézett, de újra és újra eszébe jutott az a régi álom. A bölcs uralkodó tudta, hogy nem csak egyszerű álomkép volt. De hiába kereste, egyetlen apró hibát sem talált a lányon. Vajon milyen betegségre gondolhatott a szent? Lánya tizenhárom éves lesz ebben az évben, és szépen növekszik…
Bármennyire is bölcs volt a király, egy apróság elkerülte a figyelmét. Csak testi betegségek után kutatott gyermekén, az egészségével törődött csupán. Gyógyítókat, jósokat gyűjtött köré, ellenőriztette a pulzusát és folyamatosan figyeltette a változásokat. Mégis volt valami, amire nem gondolt. Ez pedig a lánya lelke. A királylány ugyanis irigy volt és gonosz.
Azonban a királyi családban, ahol bőség volt ételekben és italokban, ez nem tűnt fel senkinek. Megkaphatott bármilyen ékszert vagy ruhát, amin megakadt a szeme. Ettől kezdve eltávolodott a körülötte lévő, mély érzésű emberektől. Rosszul érezte magát a közelükben, és azon volt, hogy minél kevesebb időt töltsön velük. Meglepő volt, hiszen a király olyan bölcsen és jóságosan uralkodott. Lehetséges, hogy nem is az ő lánya lenne? Kezdetektől fogva teljesen más természet volt, és egyre inkább különböztek, ahogy telt az idő.
A királylány betegsége olyan volt, mint amikor egy köröm gombásodni kezd, belülről terjed kifelé, míg egyszer csak észre nem vesszük. Itt is pontosan így volt. Egy nap szörnyű dolog történt a palotában.
A királylány idős énektanára aznap aranykarkötővel a csuklóján érkezett. A lánynak megtetszett a piros-zöld aranykarkötő, amit olyan drágakövek díszítettek, amiket soha senki nem látott még, de nem is hallott róluk. Az énektanár elmesélte, hogy a karkötő sugárzik és különleges fénybe vonja környezetét.
– Tanárnő, milyen gyönyörű a karkötője! Felpróbálhatom? – kérdezte tőle a királylány.
Az énektanárnő nem feltételezett semmi rosszat, levette a karkötőjét és a királylánynak adta. A lány felvette az ékszert és már nem is akarta visszaadni. Magának szerette volna. Azt hitte, hogy a tanárnő ajándékba adja majd neki, ha észreveszi mennyire vágyik rá, de az idős hölgy elmesélte, hogy ez utolsó emlék az édesanyjától, igazán varázslatos holmi, és boldogtalan lenne, ha más viselné. Így visszakérte.
Ahogy a királylány rájött, hogy nem fogja megkapni az ékszert, sikítani kezdett, szívét elöntötte a harag és a bosszúvágy, addig toporzékolt, míg ájultan esett össze.
A terembe érkező őröknek a királylány azt hazudta, hogy a tanárnő megpróbálta megölni őt. Mindenki megdöbbent. A király és a királyné csak ölelték lányukat, hiszen túlélte a szörnyű támadást, majd hálát adtak érte Istennek.
Még naplemente előtt az énektanárnőt lefejezték Az aranykarkötő a király lányáé lett.
Nem sokkal ezután azonban a királylány meghalt.
Az irigység és az arrogancia vitte sírba, pont úgy, ahogy a szent az álomban jósolta.
A király és a királyné hosszú idő után tette túl magát a gyászon, de továbbra is odaadóan szolgálták hazájukat. Végül sosem jöttek rá, miféle betegség ragadta el gyönyörű kislányukat.

Fordította: Nurjan Tumenov, Fodor Veronika. Szerkesztette: Németh Eszter

Eldana Aimukhametova: Anya (ана)

Eldana Aimukhametova: Átváltozás (трансформация)