 |
| Hajdú D. András fotója |
Németh Eszter: Puszilexikon
Mama, mondd, a puszi hányféle?
Ha most egyet az arcodra nyomok,
az a csak úgy puszi?
Van még vigaszpuszi, gyakori fajta.
Jó éjt, jó reggelt puszik homlokra, arcra.
Puszi a szádra, apától másképp,
puszi a szájra, az hány alfajta?
Papa, mondd, hányféle puszit adsz?
Anyának kedvest, nekünk szabadot?
Kedveset, ragadóst, sörszagút,
izzadt vizeset sport után,
bátorságpuszit, nyuszipuszit,
mindegyik nagyinak másikat,
senki nem látja anyu-puszit (pfúúúj!).
A szemforgatós néniknek cuppanóst,
levegőbe szállót. A bácsipuszi a tévében
apa szerint buta politikusok puszija,
az állomásokon búcsúpuszikat,
kórházakban gyógypuszikat adnak.
Templomkertben Júdás-puszi,
a kistiszi szerint, szerintem meg
lopott puszik, mert a puszilózók
nem is házasok, vagy mással laknak.
A puszi lehet nagy vagy kicsi.
Rövid vagy hosszú, esetleg örök.
Lehet kulcs vagy orvosság (fungola vagy kisi).
Viharban harapós (koswa),
megbocsátásban néha sós,
kulcslyukon át kuncogós.
Az oviban kedves, néha tiltott.
 |
| Agócs Írisz illusztrációja |
Dávid Ádám: Múzsapuszik
Pár pusziról szólj nékem, Múzsa, ki bármi alakban
szórod a cuppjaidat, ha netán én már kiakadtam
(mert az a nyűg, az a rettenetes nyűg: verseket írni –
porba tipor, megaláz, és nézd, csak senyvedek, így ni).
Múzsa a hitves, csókja elomló, mennyei kuszkusz,
Múzsa a két fiam is, mikor este elaltat a pusz-pusz,
Múzsa az édesanyám, ölelése erős, ami megvéd,
Múzsa a két nagyim, éteri lényük már örök emlék.
Szerkesztette: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése