 |
| Hajdú D. András fotója |
Lukács-Kis Panka: Űrhajósok
– Te! Pisti, láttad? – szaladt izgatottan Peti a barátjához. Még köszönni is elfelejtett ezen az álmos hétfő reggelen.
– Nem! Mit? – válaszolt kicsit morcosan Pisti, mert éppen a kedvenc mágneses építőjátékával bíbelődött, ami sehogyan sem akart összeállni az Artemis II. űrhajóvá. Már legalább negyedórája ezen dolgozott, és most a barátja megzavarta.
– Új gyerekek jöttek az oviba! – hadarta Peti a szokásos lendületével. – Gyere, nézd meg őket!
– Nem akarom! Építek. Nem érdekelnek az új gyerekek!
– Ketten vannak! Gyere már Pisti! – noszogatta barátját Peti.
Pisti tovább folytatta az építést, de ahogy egyre nőtt az építmény, egy törött ormányú elefántra kezdett hasonlítani.
– Szép elefánt – mondta Peti. Pisti elvörösödött.
– Nem elefánt, hanem az Artemis II.
Erre Peti megrántotta a vállát, és otthagyta a barátját.
Pisti hallotta, amint egyre több gyerek érkezik a csoportba. Messziről megismerte Hajnit magas, vékony hangjáról, Ivánt kicsit akadozó beszédéről, Jojót lassú, mély dörmögéséről. Egyszerre csak fura, pattogó, gurgulázó hangra lett figyelmes. Nem akart odafigyelni rá, de annyira furcsa volt, hogy már csak azt vette észre, hogy az ajtót nézi, amelyben két egymáshoz nagyon hasonló, kerekfejű kisfiú álldogált és egy magas nénivel beszélt. – Tudtam, hogy érdekelni fognak! – hallotta Peti hangját a háta mögül. – Ők az új gyerekek.
– De furcsák! – mondta Pisti. – Olyanok, mint mi, és mégsem. Barnák, mint a csoki. És halandzsául beszélnek, nem értek semmit.
– Csokinyelven – vigyorgott Peti. – Valami Afrikából, vagy honnan jöttek. Hallottam, ahogy Zsófi néni beszélt azzal a magas nővel, aki most is ott áll mellettük.
– Jó – válaszolt morcosan Pisti. Nem szerette, amikor a barátja ennyire tudálékos.
Közben a két kisfiú a magas nénivel együtt beljebb lépett.
– Kedves Csepp csoport, figyeljetek rám egy kicsit! – hallatszott Zsófi néni hangja. – Bemutatom nektek Sefut és Koffit, akik egy afrikai országból Kongóból érkeztek.
– Dongóból? – kérdezte Jojó.
– Nem dongóból, hanem Kongóból – mosolygott az óvó néni. – Most költöztek Magyarországra, és mától a mi csoportunkba fognak járni. Velük jött Amani néni is, aki tolmács, ez azt jelenti, hogy Amani néni tud magyarul és lingalául is. Ő fog fordítani, hogy Koffi és Sefu hamar be tudjon szokni a csoportba.
– Inga mi? – kérdezte Hajni.
– Hinta – vágta rá Iván.
– Nem! Leguán, ami egy állat – kiabálta Peti
– Egyik sem – nevetett Zsófi néni. – Lingala.
– Az mi? – kérdezték többen.
– Egy nyelv, amit Kongóban beszélnek. Olyan, mint nektek a magyar. Koffi és Sefu lingalául értenek.
Miközben Zsófi néni magyarázott, Pisti azt hallgatta, ahogyan Amani néni elmondja azon a furcsa pattogó nyelven a két fiúnak, amit Zsófi néni mesélt nekik. Érdekesnek találta, sosem hallott még ilyet. Egyre közelebb és közelebb somfordált, hogy minél jobban hallja. A két kerekfejű kisfiú megszeppenve állt a csoport közepén. Szemük egyre nagyobbra nyílt, ahogy a Csepp csoport tagjai körülvették őket.
– Koffi! Olyan furcsák ezek a gyerekek, nem értem, amit mondanak – súgta az egyikük a másik fülébe. – Olyanok, mint mi, és mégsem.
– Olyan fehérek, mint a főtt rizs – vigyorgott rá a barátja.
– De a rizs nem tud beszélni.
– Lehet, hogy ez rizsnyelv – néztek egymásra huncutul.
Ekkor Peti nem bírt tovább a kíváncsiságával, odalépett a fiúk mellé, és megszólalt – rizsnyelven.
– Sziasztok! Csokik vagytok – kiáltott fel Peti. – Biztosan ti is olyan finomak vagytok, mint az igazi csokik! – erre fogra magát, és elkezdte nyalogatni Koffi karját.
Koffi először kissé ijedt arcot vágott, majd elkezdett kacagni, mert Peti csikizte. Amani néni nevetve magyarázta a két kongói kisfiúnak Peti hadműveletét.
– Ozali chocolat ya pembe! - kiálltott fel Sefu, ami azt jelenti, hogy „fehércsokoládé vagy”, és nyalogatni kezdte Pistit.
Pisti ezen annyira megdöbbent, hogy meg sem tudott szólalni.. A többiek nevetni kezdtek, és mindenki meg akarta kóstolni az étcsoki és a fehércsoki gyerekeket, a szemfülesebbek saját magukat kezdték el nyalogatni. Az óvó nénik és a tolmács percekig ügyködött azon, hogy a Csepp csoport megnyugodjon.
Az Artemis II. űrhajó mindvégig ott árválkodott az asztalon, ahol Pisti hagyta. Koffi és Sefu körbejártak a teremben, és megtorpantak.
– Yango nini? Mi ez? – kérdezték szinte egyszerre – Nzoku? Elefánt? – fordította Amani néni a megszeppent Pistinek.
– Nem! Az Artemis II. űrhajó, csak még nincsen kész – válaszolta kissé morcosan.
A két kisfiú nagyokat bólogatott a lingala válaszon.
– Tokoki kosalisa yo? Segíthetünk? – kérdezték.
Pisti úgy tett, mint, aki komolyan fontolóra veszi a kérdést, összehúzta a szemöldökét és még a fejét is vakargatni kezdte. Aztán elvigyorodott és rávágta:
– Naná!
Nem is kellett, hogy a tolmács lefordítsa a választ a két afrikai kisfiúnak, mindent értettek. Azon a délelőttön az elefántból Artemis II. űrhajó lett, ami a Milky Way csokigalaxist fedezte fel napokon keresztül. A négy kisfiú, mert persze Peti sem maradhatott ki a nagy építésből, jó barát lett, akik még közös nyelvet is alkottak: a linmagyart.
Szerkesztette: Majoros Nóra
 |
| Radnóti Blanka illusztrációja |
Lingala szavak:
sefu = főnök
Koffi = nyugat-afrikai név
amina = ámen
Ozali chocolat ya pembe = Te egy fehér csokoládé vagy
Yango nini? = Mi ez?
nzoki = Elefánt
Tokoki kosalisa yo? = Segíthetünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése