 |
| Erdősi Zsófia illusztrációja |
András Adél: A legszebb bábu
Nagypapa fabábut faragott Ashának. A kislány mindenhová magával vitte, alig engedte ki a kezéből. Most is csak addig tette le, amíg a fejére tekerte a lambát. Amíg a hosszú kendőt eligazította, hogy jól álljon rajta a korsó, Imani, Asha húga felkapta a bábut, és elfutott vele.
– Olyan zoba vagy! – kiáltott rá dühösen Asha.
– Te vagy a buta! Én találtam, az enyém. Vedd el, ha tudod!
Asha a falak mentén tapogatózva a húga után lépegetett.
– Megmondalak anyának!
– Rajta, kit érdekel! – kacagott Imani.
Asha a hang irányába indult, de mire utolérte volna testvérét, Imani elszaladt.
– Elég a játékból, igyekezzetek vízért! – szólt rájuk anya, aki egy kis agyagedényben rizst főzött a kunyhó előtt.
Imani visszaadta a bábut, aztán megfogta nővére kezét. Így vezette ki őt a faluból, a sűrű esőerdőn át a folyó felé. Mezítelen lábuk besüllyedt az agyagba a hepehupás úton. Az erdőben Imani félrehajtotta a széles levelű elefántfüveket nővére elől, miközben irányította őt:
– Vigyázz, jobbra egy gödör; húzd be a fejed, itt sok az inda.
Hosszú gyaloglás után hangosan zúgó folyóhoz érkeztek. A parton sokan voltak: vizet mertek, ruhát mostak, a gyerekek sikongva fürödtek a nagy melegben. Asha és Imani megtöltötték a korsókat, és már indultak is haza.
– A babám! – kiáltott fel Asha, amikor rájött, hogy a bábut a parton felejtette. – Jaj, Asha! Sietnünk kell! – mérgelődött Imani.
De azért visszafordultak. Lassan haladtak, nehéz volt a korsó.
– Merre járunk? Már vissza kellett volna érnünk.
– Már nincs messze – válaszolt Imani halkan.
Az erdő egyre hűvösebb lett, az ösvényt benőtték a fák.
– Nem ismerem ezt a szagot – állt meg Asha.
– Nem tudom, merre kell menni – ismerte be Imani.
Asha letette a korsóját, és előretartott karral, óvatosan lépkedve keresett egy fát, amit átölelhetett. A fa törzse olyan vastag volt, hogy csak hat lépéssel tudta körbejárni.
– Erre van a folyó – mutatott arra, ahol mohás volt a fatörzs.
Arra indultak, és hamarosan meg is érkeztek a vízfolyáshoz. Most kevesebben voltak a parton: néhány gyerek, egy néni és két lassan, furcsán beszélő bácsi.
– Szia! – köszönt rájuk egy kisfiú, akinek egyik szemén fehér kötés volt.
– Hé, az a nővérem babája. Visszaadnád? – szólt rá Imani, amikor észrevette a fiú kezében a bábut.
– Dehogy az övé, én találtam.
– Add vissza! – sírta el magát Asha, aki már nagyon fáradt és éhes volt.
– Mi történik itt? – lépett oda az egyik bácsi.
– Ellopta a babámat.
– Bolingo, igaz ez?
– Itt találtam; olyan szép – szeppent meg a kisfiú.
– Nem játszhatna vele egy kicsit? – kérte Ashát a bácsi. – Még sosem látott babát. Fátyollal a szemén született. Olyan, mintha egy sűrű függöny lett volna a szeme előtt, emiatt egy idő után teljesen elvesztette a látását.
– És már eltűnt a fátyol?
– Igen, leszedtem róla. Bolingo végre élesen lát – mosolygott a bácsi. – Orvos vagyok, ahonnan én jöttem, ezt a betegséget szürkehályognak nevezzük, és nagyon gyorsan meg tudjuk gyógyítani.
Asha kinyújtotta a kezét. A doktor tenyere nagy volt és meleg.
– Az én szememről is le tudnád szedni a szürke fátylat?
– Ha eljöttök a kórházba, téged is meggyógyíthatlak.
Asha hallott már a csodahelyről, ahol látóvá teszik a fátyolos tekintetűeket, de azt gondolta, csak mese, mint nagypapa történetei.
Nehezen engedte el a bácsi kezét.
Másnap, miután Asha elmesélte a nagy hírt, anya elment a falu legöregebb emberéhez tanácsot kérni. Aztán kwangát, maniókakenyeret készített, becsomagolta, majd szipogva átadta a lányoknak.
– Én nem bírom ki az utat a kórházig, de nagypapa és Imani veled megy.
A kislányok kéz a kézben, egymás szavába vágva indultak el nagypapájuk mögött. Az erdőben vidám dalú papagájok kísérték őket útjukon. De este csípett a hideg, és a távolból rekedt hangú oroszlán üvöltését hallották. Imani félt a sötétben, ezért nagypapa mesével, Asha vicces történetekkel ringatta álomba.
Másnap már meg is érkeztek. A kórházban sima lett a föld a talpuk alatt. Sokan voltak bent, hangzavar fogadta őket. Egy néni megmutatta, hogyan tudnak kezet mosni a falból jövő forrásvízzel, aztán meleg ételt adott nekik. Nem olyan volt az íze, mint otthon, de azért mohón megették.
A folyónál megismert doktor bácsi is ott volt. Azt mondta Ashának, ne féljen, minden rendben lesz. Asha azért félt egy kicsit, mert nem ismerte jól az orvost. De Imani mellé bújt a puha takaró alá, és a fülébe suttogott:
– Kicsit ijesztő a bácsi, mert olyan a bőre, mint a fehér föld, de tiszta a szeme. Igazat mond. Nagypapa pedig elmesélte, hogy ebben a nagy házban biztosan történnek csodák: csillagok világítanak az ágy fölött.
Ashát átvitték egy csípős szagú épületbe, és felfektették egy magas ágyra. El akarták venni a bábuját, de a bácsi azt mondta, magánál tarthatja. Asha erősen szorította a sima bábut. Majd hideg vizet érzett a szemén, mintha könnyel telt volna meg, és apró szúrást a szeme mellett, mint amikor megcsípi egy bogár. Több néni és bácsi mozgott körülötte, de a hangjuk egyre halkult. Azt kérték, meséljen a családjáról. Mire Imanihoz ért a történetben, már kész is volt. Éjjel a nagy házban aludt a bábuval.
Másnap nagypapa és Imani elkísérte a doktorhoz, aki óvatosan levette róla a kötést. Asha először nem merte kinyitni a szemét. Kicsit szúrt, mintha homok ment volna bele. Aztán lassan kinyitotta, és végre először fátyol nélkül csodálkozott a világra. Egy másik világra. Azelőtt sosem gondolta, hogy a nap ilyen sárga, nagypapa haja ezüstös, és az emberek ruhái ilyen vidám színűek. Nagypapa lehajolt hozzá.
– Itt a babád.
Asha nagyapa ráncos arcára és a kezében tartott bábura mosolygott. A vörös fa ragyogott a napfényben. A bábu teste simára kopott az évek alatt, de a fején még látszottak a faragás nyomai. Asha óvatosan megsimogatta a száját, majd a két apró mélyedést fölötte. Végül lassan felemelte a tekintetét.
– Mindig arról álmodtam, hogy lássalak – súgta.
– Ugye, milyen szép baba? – örült vele Imani.
– Én neked mondtam – ölelte meg a húgát Asha. – Te vagy a legszebb.
Szerkesztette: Czeiner-Szücs Anita
 |
| Hajdú D. András fotója |
Lingala (és afrikai) szavak:
Asha = nem lingala szó, kelet-afrikai név szuahéli és szomáli kultúrákban, jelentése: élet
lamba = nem lingala szó, ruhadarab elnevezése pl. Madagaszkáron
Imani = szuahéliből származó név, jelentése: hit, bizalom
zoba = buta
bolingo = szeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése