2016. szeptember 20., kedd

Nagy Izabella: modern mese

Zsengellér Lizi illusztrációja



ültem a gép előtt
                        csak úgy, rendesen
dolgoztam rajta
                        ezt hazudtam magamnak
mert én tudatos felnőtt vagyok
                        aki nem használja a gépet akármire
és kimegyek füvet nyírni a levegőre
                        amikor csak tehetem

de ma lefagyott a gép
és én kukán ültem
nincs itthon se férj, se gyerek
nyomkodtam több gombot is
egymás után, majd egyszerre
régen úgy tanultam, oldalba kő’ vágni
de ennek csak lapos a fedele
így csak néztem a lefagyott képernyőt
kukán
ha van még ilyen szó, egyáltalán


és akkor szembe jött velem
egy zöld izé
zöld volt, mint a kivi
és a legfurcsább izé volt
mit csak el lehet képzelni

rám vigyorgott, mintha tudná a bajomat
és örültem, hogy elébb nem vágtam oldalba
biztos megsértődött volna
én meg illendően köszöntem, mert így neveltek
„köszönj mindig, az idegennek”
s aztán kedves hogyléte felől tudakoltam
jó tudni azt, hogy valaki hogy van
ez is alapvető
s akkor kezdtem volna bele fejfájásom okába
de most úgy csücsörített rám ez a kivizöld izé
hogy muszáj voltam előre hajolni
mert tudom, akart nekem valami információt súgni
erre ő
elkapta galléromat
s hopp
berántott az ő kivizöld valóságába

nohát, gondoltam erősen
szép mégis itt az élet
dombok helyett mindenféle pixeleken ugrándozhattunk
kézenfogva a kivizöld izével
mert közben találkoztam az évezredes barátság ízével
valahogyan
hangok nélkül persze
csak a képernyőbe rejtve
átbeszéltük a problémát
hogy én nem is értem
idebent mi folyik
mennyi munkás dolgozik
hogy én azokat a képeket, meg szövegeket, meg hangokat
így láthassam meg hallhassam odakint
s hogy micsoda sebesség cirkál itt
valamiféle szupersztrádára is elvitt
ahol elég nagy volt a sebesség, tényleg
s akkor az útszélen
megláttunk egy aprócska csomót
s a kivizöld izé elmosolyodta magát
mindentudó nagy mosollyal
amitől szavam is elállt
és mire észbe kaptam
kisimogatta a pocsolyát
s a sztrádán a rend
újra helyreállt

anya, mit csinálsz? messziről jön a hang
felemelem elnyomódott arcomat
a klaviaturáról
amire kifolyt kicsit a nyálam is
elszundítottál?
van még ilyen szó, egyáltalán?

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett! Ha van még ilyen kifejezés egyáltalán....

    VálaszTörlés
  2. Nekem is...főleg, hogy én is belealudtam a klaviatúrába egy párszor:-)

    VálaszTörlés