 |
| Vajda Melinda illusztrációja |
Lámpaoltás.
Néma csönd.
Befekszem
az ágyba.
Az ágyam
most nagy hajó,
s én a
kapitánya.
Eresztjük a
vitorlát
indulásra
készen,
úrrá lesz
az izgalom
minden
tengerészen.
Az egyikük
víziló,
kis mókus
a másik,
a harmadik
teknősbéka
– most épp
vacsorázik.
Miénk ez
az éjszaka,
szeljük a
sötétet,
fölöttünk
egy apró csillag
araszolva
lépked.
Aztán
nőni, nőni kezd,
mintha
Nappá válna,
s mint egy
pompás tűzijáték,
úgy bomlik
szikrákra.
A
hajónknak szárnya lesz,
fölrepül
az égre.
Teknősünknek
lassacskán
elfogy az
ebédje.
„Vacsorája!”
– javít ki.
Ezeregy
bocsánat!
Egyre
gyorsul a hajó,
mint
Pegazus vágtat,
talán soha
meg nem áll...!
De – hopp!
– gyúl a lámpa,
és a
lelkes kis csapat
visszahull
az ágyba.
Kint zörög
a villamos,
fürge
autók járnak,
kezdődik
egy újabb nap,
s nem jön,
hogy kiszálljak
vitorlás
kis ágyamból.
Ám jön az
újabb este,
s nem
kérdés, hogy új kaland,
új utazás
lesz-e?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése