2016. szeptember 19., hétfő

Miklya Zsolt, Várfalvy Emőke és Turbuly Lilla versei



Miklya Zsolt: Bújó tankák

Bújni akarok.
Nem úgy, mint kiskoromban,
a nagy abrosszal
letakart asztal alá.
De úgy, hogy sikerüljön.

A hajam mögé.
A monitorom mögé.
Alkalmazásba.
Alkalmatlankodásba.
Csetbe és hallgatásba.

Ne vegyék észre,
hogy valaki más vagyok.
Hogy magamban egy
másik magam van, aki
rámírt, tessék, már megint.


Endrődi Kata illusztrációja


Várfalvy Emőke: Alfa generációs limerick-kosár

Web 2-es bébi volt Gréti, szeretett jútyúbot nézni, anya a guglija, ha eltűnt a cumija,
kiabált, keresd meg légyszi!

Harcias kis srác volt Csongor, kedvenc játéka a konzol, szörnyet kell irtani, nem lehet tiltani,
anyára jó szívvel gondol.


Fura kis ínyenc volt Benett, ebédre laptopot evett, nem kell a krumpli, fincsibb a gugli,
mint apa, falta a netet.


Hiú leányzó volt Tünde, legjobb barátja a tükre, szelfiket gyártott, hogy kapjon sok lájkot,
erre volt igazán büszke.


Bódi Kati illusztrációja
 


Turbuly Lilla: Szelfi

Apu nagyra nőtt kicsi babája.
Mogorva szomszédlány, sosem köszön.
Behúzott vállak a tornasorban.
Csücsörítő szelfik a köbön.

Kiposztolt fájdalom vagyok
– nem lájkol, nem bök meg, nem jelöl –
egy Müller Péter-sor köntösében,
lüktető, remegő Lolita-öl.

Titkos követőm titkát fürkészem,
a buszon hallgatunk hazafele,
kezében pörög a telefon:
facebook-életem másik fele.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése