Bertóti Johanna: Várom az estet
Várom az estet,
mikor a mese testet ölt.
Utazunk
oda,
ahol
a csoda végbemegy.
Lehunyom
szemem,
olvasol
nekem. Hallgatom.
Majd
jön az álom,
ott
újra látom a mesét.
Endrődi Kata: Hintázó angyal |
Mészöly Ágnes: Várom az estet
Várom az estet, amikor a mese testet ölt.
Mesébe öltöm az este a
testet, a várást.
Testet ölt az est, mikor
a mese várhat.
Öltöm a mesét, mikor
estet vár a test.
Mikor várom a testet,
estet ölt a mese.
Este öltöm a mesét,
mikor vár a test.
A mese vár, a test az este ölt.
Simon Noémi illusztrációja |
Smelka Sándor: Egymondatos
töredék
...várom az estet, mikor a mese testet
ölt, és vájuk a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat,
ahogy mondja a költő, de ez csak zárójel, asszociáció, mint minden ezen az
estén, kint a kertben, a holdfényes udvaron, most újra feléled a múlt, a régi
telek, mikor szedtük elő a szánkót, az őszi szüretek, mikor apám mosta a
hordót, a sarjadó tavasz, ó azok a májusfák, és minden, ami ehhez az udvarhoz
köt, legyen az olvasmányélmény, film, Hatteras kapítány sétál a kert fái közt
nagyanyámmal együtt, harmincöt év élményanyaga bújik elő a gyűmölcsfák ágai
közül, a holdfényből, a fene tudja honnan, mindegy is, mert talán a táj őrzi a
múltat, az elpusztult macskáink csontjait,
elmúlt záporok esőcseppjeit, mert
a táj körülvesz, keretet ad: Kozár felől kel a nap, a Jakab-hegynél nyugszik, a
présházunk tetőgerincén túl van észak, és dél, a gyerekkornak vadont adó dél,
az erdő felé esik, az erdőn túl messze ott van a Villányi-hegység, az már
Bacchus birodalma, olyan ez, mint egy magánmitológia, ami felett ott az ég
saját csillagképekkel, és ezen az éjjelen, a holdfényből előjön minden, ami
emlék, jönnek a tudatom homéroszi távlatából – igen, itt van Trója is az
udvaron –, jönnek, jönnek az emlékek, a hangok, az emberek: élők, holtak,
valósak, kitaláltak, és kezdődik a bál, az emlékek meddő mégis mámoros bálja,
és én várom az estet, mikor a mese testet
ölt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése