6. fejezet: Istennők firkái

 

Hajdú D. András fotója

Ereje van a napnak az égen, a csillagok fényének, amikor bevilágítják az éjjeli égboltot. Ereje van a folyónak, amelyik elsodorja az orvos kocsiját, a folyó istennőjének, a boszorkánynak csúfolt, félszemű lánynak, a focikapu felé rúgott ladbának, a nagytestvér védelmező karjának, és a mesemondónak. Erejük van a képeknek, amelyek a kongói életet örökítik meg. Hajdú D. András fotói nyomán legendák és felnövéstörténetek születtek, főszereplői istennők és kamasz lányok, anyák és nővérek, falusiak és városban élők.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 12-16 év

Hajdú D. András fotója

Részlet Hardi Richard naplójából:

„Kápolnánk építésének fontos pillanata, hogy elértük a harmadik koszorút. Az itt mért belmagasság 9 méter lesz, és az épület stabilitása miatt igen fontos, hogy sikerült beszerezni megfelelő méretű áthidaló acél, 160-as I-gerendát. Sokszor meglep, mi-mindent lehet kapni Mbuji Mayiban a konténerpiacon. Ez egy rettenetes hely, iszonyatos a tömeg, meleg és bűz, konténerekbe zsúfoltan lehet kapni mindenféle építési dolgot, cuccot. Itt (is) hasonló módon üzletelnek: megállsz a konténer előtt, és megkérdezed: 

      – Tengeri herkentyű van?

      Mire a válasz:

      – Tessék leülni! – Egy koszos plasztik széket adnak, kapsz egy kólát, majd: – Mit is mondott? mit keres?

      Ekkor elkezdődik egy párbeszéd, te próbálod megmondani, mi kell – ez nem mindig könnyű, én szakszavakat nem ismerek, ők meg általában zsargont használnak – ő megpróbál téged minél hosszabb ideig ott tartani, hátha veszel valamit. Résen kell lenni! Amennyiben az eladó válasza: mindjárt hozom, az azt jelenti, hogy nincs. Ilyenkor átmegy a szomszédba és keresgél neked, a te nevedben, csak sikerüljön már eladni valamit. Mindez rengeteg idő, neki abból van bőven, nekem kevesebb.

      Nos, a jó stratégia, hogy legyen egy bizalmas beszerző, aki értelmes és megbízható. Értelmes, és jót vesz, megbízható, vagyis nem ver át. Persze, van, amit nem lehet másra bízni, pl elektromos kellékek, ezeket csak személyesen tudom beszerezni.

      Ez a 160-as I-gerenda meglepett, nem hittem, hogy ilyen könnyen találunk, Gusztáv pedig, az én bizalmas emberem ripsz-ropsz előteremtette. Le a kalappal!

      Kápolnánk plafonja szép kell legyen, azért a magasság, hogy a tekintetet az Ég felé emelje, így nem mindegy, mit lát az ember a feje fölött. A terv, hogy megvalósítsuk az első épületben oly jól sikerült plafon mását. Remélem, sikerül.”