Czeiner-Szücs Anita: Pháddi

 

Illusztráció: Pap Kata

Mint ahogy az életet adó forrás, a Tiriszi a tavaszi olvadás idején, úgy hömpölygött a kérők sora a vakítóan fehér falú palota aranykapujától egészen a vele szemben magasodó Kajána hegy lábáig. Szó, mi szó, lassan húsz éve, a király lakodalma óta nem volt ekkora csődület a birodalomban. Az uralkodó, Pháddi király a környező országokban kihirdettette, férjhez adja egyetlen lányát, Téát, a legrátermettebb jelölteket pedig ő maga fogja kiválasztani.
Amikor aznap hajnalban Téá álmosan széthúzta toronyszobájában hatalmas ablaka függönyét, hogy kinézzen a Kajánára, nem tudta mire vélni a tülekedést a palota előtti utcákon, de nem sok ideje volt töprengeni, hiszen mire a Nap sugarai megérintik a hegy lábát, oda kell érnie a város másik végére. Végigszántott fésűjével hosszú fekete haján, felkapta köpenyét és kalapját. Sebtében kortyolt egyet kedvenc kecsketejéből a konyhában, és tarisznyájába rejtette ebédjét, az éléskamrából nyíló átjárón keresztül kijutott a város utcáira. De ahelyett, hogy mélyet szippanthatott volna a friss reggeli levegőből, lépten-nyomon idegen férfiakba botlott. Az egyikük a lábára is lépett.
– Auuuu! Figyelj jobban az orrod elé, te mamlasz! – szisszent fel Téá. 
A díszes ruhába öltözött alak azonban annyira igyekezett a palota irányába, hogy meg sem hallotta a mérges királylányt.

Réka kedvence: A hat király

Juan Chavetta – Dániel András: Királyok 

 

(c) Juan Chavetta

Ott álltak hatan. I. János, Ámdebár királya, II. János, Máskülönben örökös ura, III. János, a dicső és hatalmas Aligha trónjának birtokosa, IV. János, Igenám fejedelme, V. János, Egyszersmind uralkodója, valamint VI. János, Külső- és Belsőnahát királyi felsége. Szép este volt; csillagok szikráztak az égen, fényes kis gyémántszögek.

– Mindenki itt van? – kérdezte III. János. Nem bírta tovább: már vagy egy órája álltak némán a fák között.

– Majdnem mindenki – mondta V. János egy bükkfa mögül.

– Vagyis valaki még hiányzik – mordult fel I. János. – Ki az?

– Én itt vagyok – suttogta VI. János egy kocsányos tölgy fekete lombja alól.

– Én is! – szólt II. János, aki egy égerfa törzsének dőlve állt a sötétben.

– Meg én is! – csatlakozott IV. János egy szilfa tövéből.

– Akkor, ha jól értem, VII. Jánosra várunk – állapította meg I. János.

Hallgattak. Csak egy-egy apró reccsenés törte meg a csendet. Talán az éjszaka motoszkált kíváncsi, fekete ujjaival a bokrok közt.

– Azért ez érdekes – szólalt meg III. János. Ma este valahogy beszélhetnékje volt.

– Micsoda? – kérdezték szinte egyszerre a többiek.

– Hogy pont ugyanúgy hívnak mindannyiunkat. Elég különös, vagy nem?

– Szerintem nincs benne semmi meglepő – mondta I. János. – A minap olvastam, hogy egyes számítások szerint napjainkig nem kevesebb mint százharminchét János nevű uralkodót tartanak számon a krónikák. Nem számítva az alkirályokat. És ez csupán a kontinens, uraim!

– Kész hadsereg! – füttyentett elismerően II. János.

– Úgy értem, hogy egyszerre ennyi János. Ez a fura – mondta III. János. Körbenézett, de néhány derengő fehér szakállon kívül nem látott mást a sötétben.

– Lehet véletlen is – szólalt meg V. János, Egyszersmind uralkodója. – Bár meg kell hagyni, jó kis név. Királynak való. Nem úgy, mint, teszem azt, a Lajos.

– Vagy a Henrik! – tódította II. János.

– A Lipót! – huhogta VI. János a bükkfa mögül.

Innen is, onnan is visszafojtott nevetés hallatszott a sötétből. A hold is előbukkant végre a fák mögül, mint aki csatlakozni akar a beszélgetéshez.

Réka kedvencei: Lele – Lakni bárhol

 

Simon Réka Zsuzsanna: Lele (részletek)

1.

A lelei kéményekből már kora reggel kanyarogni kezdett a füst. Érezni lehetett a levegőben, nyakunkon a tél. A konyhában ültünk. Nagyanyám kukoricát fejtett, én diót törtem, nagyapám a rádiót próbálta móresre tanítani, de nem szűnt a recsegés. A Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben következett volna a Kossuth Rádióban, amit nagyapám mindig meghallgatott.

‒ Ezt a rádiót holnap kidobom! ‒ mondta, és kikapcsolta a készüléket. Csizmát húzott, fejébe nyomta a kalapját, és kisietett az ajtón.

‒ Hova megy? ‒ kérdeztem a nagyanyámat.

‒ Lenyugodni ‒ mosolygott nagyanyám.

Az őszvégi csendet hamarosan fejszecsapások törték ketté, aztán nagyapám erős hangja duruzsolta tele a vidéket, mi pedig a benti melegben hallgattuk, ahogy nyugtatgatja magát.

(c) Varga Zsófi

 

2.

‒ Politikus leszel, fiam! ‒ mondogatta nagyapám, amikor arról próbáltam meggyőzni, miért nem jó ötlet, ha engem visz magával a mezőre szénát gyűjteni. A diófák alatt ültünk a kertben, ánizsszárat rágcsáltunk, és ő mesélt. Háborúról, orosz fogságról, Singer varrógépekről és a tökéletes gomblyukról. Én meg nem tudtam betelni vele. Ha éppen nem énekelt, mesélt annak, aki meghallgatta. Nagyanyám néha nem volt fogékony a hallgatásra. Fejét csóválva leintette:

‒ Már megint filozofálsz, Ferenc!

Esténként az istálló előtt álltam, onnan néztem, ahogy nagyapám szeretett bivalyait megfeji. Nekik is ugyanolyan mély átéléssel mesélt, és az állatok békésen hallgatták. Ki tudja, talán azért is volt olyan finom és tápláló a tejük.

(c) Deák Panka

Csík Mónika: Lakni bárhol

 

Lakni réten,
rét gyepében,
hegytetőn vagy
kert ölén,

 

lakni várban,
lányszobában,
nyári laknak
rejtekén.

 

Lakni hóban,
bungalóban,
nád tövén és
sás között,

 

lakni fában,
gombaházban,
fűkabátú
domb mögött.

 

Lakni versben,
lakni dalban:
ahol rím a
gondolat,

 

lakni fényben,
lakni Napban,
ahol bolt
a boltozat.

 

Lakni könyvben,
esti csöndben,
lakni polcon,
ághegyen,

 

lakni földben,
lakni zöldben,
jégkristályos
fellegen.

 

Lakni szívben,
szóban, szélben,
úszva kéklő
tó felett,

 

lakni bárhol,
közel-távol,
lakni ott, hol
jó neked.

 

 Első megjelenés: Lele – Lakni bárhol

 

A messzi távolból – villáminterjú Simon Réka Zsuzsannával

 

 

Hogyan lettél Cimbora?
Dávid Ádám keresett meg, hogy csatlakoznék-e az induló Író Cimborák táborához. Nagy örömmel tettem.

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?
Csapatmunka, játék, kreativitás, írásgyakorlat, humor, kötetlenség, elhivatottság, határidő, segítőkészség, témafelelős.

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
Számomra az, hogy minden helyzetben, mindig számíthattunk egymás támogatására, segítségére, és hogy bárki bárhonnan bekapcsolódhatott a közös játékba. Hálás vagyok, hogy a messzi távolból is részese lehetek ennek az építő közösségnek.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?
Ami minden adódó alkalommal fájdítja a szívem, hogy nem lehetek ott, amikor a cimborák személyesen is találkoznak, összeülnek, alkotótáboroznak, örülnek egymásnak. A fizikai távolság az, ami számomra sok mindent megnehezít.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Biztos, hogy felnőttek, de remélhetőleg a közelükben levő gyermekeknek is olvasnak az oldalról, ajánlják az oldalt a gyermek- és kamasz olvasóknak is.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
Ha nem lennénk online oldal, mi, akik messze élünk, nehezebben tudnánk bekapcsolódni a játékba, és nem tudnánk ilyen rendszerességgel, így együtt alkotni.Természetesen azért is jó, mert így olyan olvasókhoz is eljuthatunk, akikhez másképp nem lehetne.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Mindenképpen. Sok számomra nagyon kedves írót, illusztrátort sikerült megismernem a cimbis alkotómunkának köszönhetően, bár a szorosabb barátságokhoz szükség van a személyes találkozásokra is, és ezekre azoknak van módjuk, akik számára nem jelent gondot, hogy néha itt-ott találkozzanak.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?
A határidők betartásában sosem jeleskedtem, de a havi témákhoz való csatlakozás, a precíz író cimbik határozottan segítettek abban, hogy erre jobban odafigyeljek.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
Nagyon nehéz választani, mert a tíz év alatt rengeteg szívhez szóló projektünk volt. Az egyik nagy kedvencem az Otthonmesék projekt az Utcáról Lakásba! Egyesülettel. Mélyen megérintett az is, amikor a leukémiával küzdő kis Lara megsegítésére foghattunk össze, és írtunk meséket. Remélem, sikerült egy icipicit könnyíteni a terheken.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?
Szeretném, ha még több, országhatáron is átívelő projektet szerveznénk, a magyar-kazah vagy a Héthatár meseprojektünkhöz hasonlót, például egy magyar-török projekten régóta gondolkodom. Nagyon szerettem azokat a projekteket is, amikor gyerekekkel együttműködve, gyermekrajzokhoz írhattunk. Jó lenne még sok ilyen. Örülnék annak is, ha a szövegeinkkel többször tudnánk ott segíteni, ahol erre nagy szükség van. Remek lenne az is, ha lehetőségünk lenne eljutni könyvtárakba, iskolákba, ahol gyerekcsoportokat tudnánk bevonni a közös alkotói játékba.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?
Bárkivel örömmel írok négykezest. Tényleg, mikor lesz újra négykezesünk? Talán a tíz év alatt kétszer-háromszor volt ilyen, ha nem tévedek.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?
Sok kedvenc grafikusom van, de Varga Zsófi illusztrációi a legkedvesebbek a számomra az Illusztrátor Pajtásokkal való együttműködéseinkből. Zsófi gyönyörű képeihez az Otthonmesék projekt kapcsán írtam szöveget, Lele címmel.

 

(c) Varga Zsófi