Ormánykormány (Dávid Ádám, Erdősi Zsófia, Kiss Dorina és Szüdi János alkotásai)

Hajdú D. András fotója

Erdősi Zsófia grafikája

 

Kiss Dorina: Pompe, a pompás út

Felnőttnek lenni Kongóban is pont olyan fárasztó, mint bárhol máshol a világon, csak itt kicsit több a mbila és kevesebb az aszfalt. Ha te vagy Mama Mutoni (igazából én vagyok, de képzeljük el), akkor a napod nagyjából abból áll, hogy dolgokat cipelsz A-ból B-be, miközben C-ben a barátaid már rég ott várnak rád. Amikor az országok az utakért álltak sorba, nálunk épp ebédidő volt, úgyhogy nekünk két megoldás maradt: tapicskolás a potopotoban, vagy a találékonyság.
        A találékonyság második neve: Pompe.        Pompe amúgy egy megtermett, fiatal nzoku, de ne egy fegyelmezett, cirkuszi példányt képzelj el! Inkább egy nyugdíjazott nehézgépkezelőre hasonlít, aki rájött, hogy ha elég sokáig mozdulatlanul fekszik a domb tetején, akkor az emberek előbb-utóbb megetetik. Mivel ő a falu teherszállítója, ezért mindenáron rá szeretnék venni a munkára. Ha bedobsz egy adag mangót, vagy bármilyen gyümölcsöt a szájába, akkor cserébe használhatod az ormányát. Egy ideig. Pompe ugyanis egy kicsit mogorva, rendkívül lusta, de az ormánya pontosan olyan hosszú, hogy kényelmesen leérjen a dombtetőről a folyópartig, ezért ő lett nálunk az egyik legfontosabb nzela.
        A dolog úgy működik, hogy  a falubeliek elhozzák a szennyesruhát több tálban, feljönnek vele a dombtetőre és átadják nekem egyesével. Pompén hárman alkotunk csatárláncot: én odafent állok a hátán és sorban rárittyentem a fejére a mosnivalóval teli edényeket, de nem bonyolítom túl, mert minden másodperc értékes, és ezért gyorsnak kell lennünk. Lendületesen elindítok egy lavórt Pompe feje búbja felé, ahol a következő ember már bravúrosan egyensúlyoz. Amikor elkapja ruhákkal teli tálat, rögtön tovább löki lefelé, az ormányon. Pompe hiába számít fiatalnak, a bőre olyan ráncos, mint egy nagypapa homloka, ezért a lavór néha zötykölődik, de legalább nem esik le.
        A partnál áll a fogadóegység. Ő várja, hogy a szennyes megérkezzen. A helyzet annál nehezebb, minél több mosnivaló gyűlik össze, mert sem a tálakon, sem Pompén nincs fék. Ha túl nagy lendülettel érkezik az ormányán a rakomány, a lenti embernek gyorsan félre kell ugrania, különben elüti a száguldó ruhacsomag, és ő is a vízben köt ki.
        Akad még néhány fontos szempont, amire érdemes figyelni, mert elefánton csúsztatni csak akkor jópofa, ha:
        – Jól látod az elefántot. Az elejét és a végét is.
        – Az elefánt nem unja meg a statisztaszerepet a művelet kellős közepén.
        – Nem kevered össze az ormányát egy liánnal. Ha túl erősen húzod vagy taposod, a nzoku gyorsan megtanítja neked a duplaszaltót.
        Amikor hiba csúszik a rendszerbe, hangosan kiabálunk egymásnak:
        – Kotala!
        Ez ilyenkor nem azt jelenti, hogy „Nézd, milyen szép a naplemente!”, hanem például azt, hogy „Nézd, Pompe éppen tüsszenteni készül, kapd el a lavórt!” Mert ha egy ekkora csúszda prüszköl egyet, akkor a piros tálat legközelebb a szomszéd megyében kell keresni, és talán azt is, aki az ormánya előtt állt.
        Én ilyenkor csak legyintek, és annyit mondok: mabe, aztán várom, hogy az elefánt újra jól működjön. És tudod, mit? Nem cserélném el egy rendes útra! Lehet, hogy azon nem kell kotalát kiabálni, és nem kell „előetetni” a kanyarokat, de megölelni sem tudod, legalábbis nem esne ilyen jól egy közeli találkozás.

Szerkesztette: Majoros Nóra

Szüdi János illusztrációja

Dávid Ádám: Kamasz turbékolás

Álmomban kinyúlok, lelkem egy tetem.
Két szemem dombokon ellegeltetem.

Becserkészem egy lány lankás tájait,
vágyom, hogy csókot dob csábos szája itt.

Kisded játékába úgy belerángat! 
Minek érzem magam? Bús elefántnak,

kinek két kókuszig terjed elméje,
na meg bizsergető gerjedelmére.

Vágykeltőn néz a lány, amíg ácsorog,
az elefánt száján édes nyál csorog.

Kamasz turbékolás zeng ormányából
e dögös tünemény vad látványától.

Ring a lány kezében pár érett banán:
ernyedt testem ettől feléled talán.


Szerkesztette: Miklya Zsolt

Lingala szavak:

pompe = vízvezetékcső, szivattyű
mbila = pálmafa
potopoto = agyag, sár
nzoku = elefánt
nzela = út, ösvény, utca, mód, lehetőség, irány