2026. szeptember 15., kedd

7. fejezet: Felnövök

 

Hajdú D. András fotója

Valamikor az ember életében van egy rövid időszak, amikor nyitva még a gyerekkor ablaka, de már nyitva a felnőttkor ablaka is. Hol ezen nézünk be, hol azon. Játszunk, szeretünk, szenvedünk, a világ ott hever a lábunk előtt, a markunk kész, hogy belemerítsük. A testünk változik, a lelkünk fénylik. Csak az a tükör… Az a fránya tükör mutat furcsa, torz képet: sem a gyerek, sem a felnőtt vonásait nem jól tükrözi.

Utolsó fejezetünk írásai a felnőttkor küszöbén álló fiatalokhoz szólnak, hol viccesen, hol keserűen. Mesélnek arról, milyen egy afrikai kunyhó ablakán kikukucskálva várni, hogy a szomszéd fiú ne egy kislány arcát lássa, ha a barátja húgára néz. Megmutatják a színes, néha félelmetes, de leginkább kusza világot, vagy a játékot a nehéz házimunkában. A csendben pedig, Afrika és az emberek szívében, látó szemmel keresik az Istent.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 14+ év

Hajdú D. András fotója


Részlet Hardi Richard naplójából:

„A fiatal befogadottaink (16-18 évesek) nagyon jópofák, és sokat bohóckodnak. Mindig erősködnek, és karate elemeket utánoznak. Persze világért se árultam el nekik, hogy egyszer volt ehhez a sporthoz egy kis közöm, de pár kis gyakorlatot mutattam nekik. Kezdtük az ágyúval (egy lábon guggolás) nos, volt nagy sopánkodás, senki nem tudta megcsinálni. Kentó egy kézen, ez se ment nekik. Egy pár jóga állás, és végül a legnehezebb: egy gyufaszálat feltenni a gyufásdobozra a második és negyedik ujja közé fogva, úgy hogy a harmadik az asztalon maradjon.
Nagyon mulatságos népség ezek a fiatalok, pont mint a Hóbortos népségben vagy az 
Istenek a fejükre estek című filmben. 
Este táncoltunk, van közöttük egy fiú, aki balesetben elveszítette az egyik lábát. Én főleg vele táncoltam, én is fél lábon. Mikor elfáradtam cseréltem, ilyenkor jókat nevettünk. Hát igen, ezek az emberek ilyenek. Ez a fiú még egyszer nem szólt egy rossz szót sem a sorsa ellen. Mindent cipel, asztalt, széket egy lábon ugrálva. Mondtam neki, hogy faragok neki egy mű alsó végtagot, de állítólag megrendelték már… Majd meglátjuk.”












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése