Nagy Anikó Johanna: Kedves Gombóc Arthúr

Kedves Gombóc Artúr!

   Az újesztendő küszöbén tébláboltam éppen, amikor eldöntöttem, hogy elég a gatyázásból, lerázom a tavalyról maradt tutyimutyiságomat, és megírom végre neked ezt a levelet.

   Azóta tervezgetem, amióta ráeszméltem, hogy mi ketten igazi sorstársak vagyunk. És az az elvem, kedves Artúr, hogy a sorstársak minden körülmények között tartsanak össze! Ha eddig nem is, hát legalább most, az újévben.

   Bár valahol azt olvastam, hogy te vagy az egyetlen, aki olyan nagyon szereted a csokoládét, hogy szinte már semmi mást nem is eszel (és mégsem fogysz le), de a tény az, hogy sajna ketten vagyunk. Minimum.


   Hozzád feltűnően hasonló módon én is imádom a csokoládé minden lehetséges fajtáját. A kerek, a szögletes, a lapos, a hosszúkás, a kerekded, a tojásdad, a töltött, a töltetlen, a mogyorós, a rumos, a likőrös, a mazsolás, a mandulás, a narancsos, a mentás, a málnás, az epres, az ananászos, a keserű, a lyukas, a háromszögletű és a marcipános csokoládét. És azokat is, amiket most véletlenül kifelejtettem.

   Sajnos, teljesen megmagyarázhatatlan módon, rám sem hat semmiféle fogyókúra. Még a legdrasztikusabbak sem. Hiába kerülöm a sonkát, a kolbászt, a zsömlét, a kiflit, száműzöm az étlapról a rizst, a krumplit, a tésztát és a rántott csirkét. Hasztalan hanyagolok minden zöldséget és gyümölcsöt, különös tekintettel a káposztafélékre, és teljességgel feleslegesen állok ellen a zsíros kenyérnek is lilahagymával (ami pedig rögtön a második kedvencem a csokoládé után). Az a végtelenül lesújtó helyzet, hogy hétről-hétre dagadtabb vagyok.

   Nem látok már semmi egyéb megoldást, mint az azonnali, haladéktalan és teljes körű sorstársi összefogást. Párás szemekkel kérlek hát, Gombóc Artúr, te drága, kövér madár, hogy
fogjunk össze mi ketten, és mostantól diétázzunk együtt!

   Kívánok hát magunknak boldog, sikeres fogyókúrában gazdag újévet!

                                Sorstársi üdvözlettel: Nagy Anikó Johanna