Kedves Füles Mackó,
képzeld el, öreg Barátom, csomagoltam a karácsonyi
utazáshoz, amikor a kezembe akadt a régi mackóm. Rögvest keresni kezdtem a
párját, ami még a bátyám macija volt, roppant megörültem, amikor előkerült őkelme,
gondosan megtisztogattam s becsomagoltam.
Már neki is van gyereke, két fia. Néztem a két mackót, a
becsomagoltat meg a másikat s te jutottál eszembe. Mert medve mindenkinek kell.
Igaz, régen nem írtam már, bocsáss meg érte, s régen nem
kopogtál be Te sem a gondolataimba az emlékeim közül, de hiába jöttek Medvék minden mennyiségben, Tavaszi medvedal meg Nyári medveségek, esetleg egyéb medvés
költemények, azért a lekonyuló fél füledet még felnőttként is el-eldúdolom,
igaz csak halkan, mert az énekhangom azóta sem lett jobb. Most elhatároztam,
hogy előszedem a szalagos magnót és megmutatom a gyerekeimnek, igaz Téged nem
tudlak megmutatni, mert anno Rád vették anyuék a Vukot. Jó, hát én imádom a
rókákat, de ezt soha nem fogom elfelejteni nekik!
Ahogy Téged sem, öreg Cimbora, úgyhogy kívánok Neked
mézescsupros, barátidőben bővelkedő, tavaszi medvedalos új esztendőt!
Sok-sok szeretettel,
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése