 |
| Egri Mónika illusztrációja |
- Egy életem, egy halálom,
mákszemem most megtalálom
-,
szólt a hangya dérrel
dúrral,
s összefutott tücsök
úrral.
- Nocsak, nocsak -
hova-hova,
oly rohanva hangya koma?
- Keresem a mákszememet.
- Miért nem tesz fel
pápaszemet?
Azzal talán jobban látna,
s nem taposna tücsök
lábra.
- Igaza van, ön csupa ész,
Eddig azt hittem csak
zenész.
Felteszem a pápaszemem,
s úgy keresem a mákszemem.
vacsorára invitálom.
- Jól van- bólintott a
tücsök,
addig én itt lecsücsülök,
s ha meglelte, szóljon
nyomban,
addig húzom pianóban.
És a hangya csak kereste,
pápaszemét, de nem lelte.
A tücsök meg húzta, vonta,
aztán felnézett, s azt mondta:
- Szemüvegét ne keresse,
homlokán volt egész este.
- A nemjóját, szólt a
hangya -
maga látta és csak hagyta?
Vacsorára dehogy hívom,
mákszememen sose hízzon!
S hogy feltette pápaszemét,
megtalálta a mákszemét.
Éppen ott hevert előtte,
mákos guba lett belőle!
:)
VálaszTörlés