Mezei Ildikó illusztrációja |
Hétévesen királylány
voltam, aranyhajjal, gyöngyös cipellővel, gyémántokkal sűrűn telehímzett
ruhával, háromemeletes koronával.
–
Lovaggá ütésed alkalmából megosztozunk ezen a csokin – mondtam Öccs lovagnak.
Öccs
lovag meghatottan majszolgatta a kitüntetést. Királylány-lényem teljesen meg
volt elégedve. Ezt a meghitt pillanatot egy lázító személy zavarta meg. Ez a
bizonyos lázító Nagy Okos Bátty volt, aki rendszeresen aláásta királyságom
alapjait.
–
Mit esztek, gyerkőcök?
–
Csokit. Kérsz? – felelte Öccs lovag.
Áruló! Sikoltotta bennem a gyanú. Próbáltam menteni a menthetőt.
Áruló! Sikoltotta bennem a gyanú. Próbáltam menteni a menthetőt.
–
Öccs lovaggá ütése alkalmából kap a mogyoróscsokiból. Mivel te már öregebb
vagy, nem kell próbákat kiállnod. Egye fene, simán lovaggá ütlek. Járulj hát
elém!
Nagy Okos Báttynak beszélhettem. A sarokban lévő régi, üres szekrényt mustrálta.
– Hé, Öcsi, az a szekrény üres - mondta.
Nagy Okos Báttynak beszélhettem. A sarokban lévő régi, üres szekrényt mustrálta.
– Hé, Öcsi, az a szekrény üres - mondta.
Öccs lovag készségesen
felelt.
–
Anyu kipakolta, hogy belerakhassuk a játékokat.
Az
árulás ténye egyértelművé vált. Nincs más választásom, ki kell tagadnom
birodalmam egyetlen kardforgató lovagját!
–
Játékokat? Van egy sokkal jobb ötletem! – kacsintott Nagy Okos Bátty a címét
vesztett lovagra.
–
Most! – kiáltotta.
Megragadott a kezemnél
meg a vállamnál, Öccs pedig a lábamnál, és belepakoltak az üres szekrénybe.
Rámcsukták az ajtót, nekivetették a hátukat és nevettek. Még ha egy várkastély
tornyába zártak voltak, vagy egy sárkány rabolt volna el, a királylány büszkén
viselte volna a sorsát. De ez csak egy régi, kopott szekrény volt. A királylány
a lelkem legmélyén kushadt, én meg dörömböltem és üvöltöztem, ahogy a torkomon
kifért.
–
Ne üvölts, te szerencsétlen, még előcsalogatod a heőkét! – figyelmeztetett Nagy
Okos Bátty.
Öccs hirtelen
elhallgatott.
–
A heőkét? – kérdezte megszeppenve. – Hogyhogy előcsalogatja?
–Ha
így üvöltözik meg dörömböl, jön a heőke, aztán elviszi a szekrényből.
Erre
már én is elhallgattam. Ez komoly volt, nagyon is komoly. Itt már nem a
királylányról van szó. Mindig akad valaki, aki kiszabadít egy királylányt. De a
heőke értem jön! Nagyon megijedtem.
Öccs és Nagy Okos Bátty
már régen egy repülőmodell összeállításán ügyködtek, amikor én még mindig a
szekrény mélyén kuporogtam. Végül Nagy Okos Báttynak eszében jutott, hogy
sokkal nagyobb muri, ha én is tátott szájjal lesem, ahogy ő összebűvöli a
modell sok egyforma, apró darabját. Bejött a szobába és kitárta a
szekrényajtót.
–
Na mi lesz, nem jössz ki?
Óvatosan
körülnéztem. Szerencsére egy szál heőke sem ólálkodott a közelben.
–
Modellezünk, megnézheted.
Mindent
feledve mentem vele, és csillogó szemekkel bámultam, hogy az én bátyám milyen
okos, milyen ügyes és milyen bátor. Még a heőkétől sem fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése