Csík Mónika: Kemencevers

Endrődi Kata illusztrációja

Kiss Benedek szamárfüles

magyarfüzetének hátlapjáról

Talányos történet, mit én

továbbadok, e földtekén

esett

eset.

Bár mondják: dőre pletyka csak,

koholmány, suta, bávatag

poén,

de én

ezennel versbe foglalom,

rímekbe gyúrva átadom:

nevess!

Ne vess

rám ferde pillantásokat,

hanem vidulj te is sokat

e tett

felett,

melynek egy suhanc a hőse,

tiszta, ápolt, ám de ő se

szokott

szigort.

Patyolat inget húzva fel

kemencepadkán térdepel.

Beles,

keres

ott benn a mélyben egy zugot,

hol nyugta lesz, kúszik legott…

Benő,

e nő

ki máris kiált utánad,

rejtekedre lel, s ha fáj majd

amint

fenyít,

ne bőgj, azért kapsz, mert minden

koromszemcse ott az ingen

örök

remek!

Mától fekete pettyesen

viseled majd, és csendesen

okulsz,

okulsz…