− Az új suliban minden sokkal jobb! – mesélte Peti Hannának szombat
délután, mert Hanna addig könyörgött az anyukájának, míg végül átjöttek
uzsonnára.
− Képzeld el, hogy Csilla néni majdnem olyan alacsony,
mint te meg én. Arasz a becenevem, de egyáltalán nem bánom. Már az első nap
fociztunk, én voltam a csapatkapitány, és akkora gólt rúgtam, mint a ház! Pedig
Csilla néni állt a kapuban.− A tanító néni is focizott?
− Naná! Kiesett egy csatár Hanga csapatából, és Csilla néni beállt, de kapus szeretett volna lenni. A második helyzetnél azért úgy lőttem, hogy kivédje, legyen neki is sikerélménye.
− Nálunk minden ugyanolyan rémes. Sőt, amióta elmentél, Vendel teljesen rám szállt.
− Úgy kéne csinálnod, ahogy én Hetényi Bencével. Teljesen úgy néz ki, mint Vendel. Ő nevezett el Arasznak, én meg azóta Mérföldes Medvének hívom, és teljesen menőnek tart. Hangával szünetekben mindenkinek kitalálunk valami jó becenevet. Hanga is focizik, ő a legjobb balhátsó, akit életemben láttam.
Hanna fintorgott.
− Komolyan! Elképesztő, hogy tud cselezni. Látnod kéne! – bizonygatta Peti.
− Már én is játszom a csapatban, idén bevettek. Szerintem simán laposra vernénk benneteket!
Azzal Hanna felállt, és kiment a konyhába, ahol az anyukáik beszélgettek. Panaszkodott, hogy fáj a hasa, úgyhogy hazamentek. De Peti sejtette, hogy itt valami másról van szó. Lehet, hogy megbántotta Hannát? Talán lehetett volna kicsit tapintatosabb, de akkor is igaz, hogy Hanga a legjobb balhátsó, akit valaha is látott. No mindegy, majd legközelebb kiengeszteli. Majd megkérdezi Hangát, mivel békíthetné meg, egy lány úgyis jobban ért az ilyesmihez.
Erre azonban nem került sor, mert amikor hétfőn bement az iskolába, Csilla néni egy levelet hozott magával, és izgatottan felolvasta. A Hamza téri iskola negyedik bé osztálya kihívta őket egy barátságos focimeccsre péntek délután.
Mindenki őrülten izgatott lett. Hanga arca ragyogott, úgy kiáltotta:
− Laposra verjük őket!
Csak a manó, aki az első nap óta a padban lakott, pont Peti és Hanga között, az suttogta Peti fülébe:
− Bombagól, kispajtás! Hanna rúgja, Hanga kapja, Hanna kontyba, Hanga copfba…
Ezt cincogta egészen péntekig, amikor az egész osztály, Hangával, Mérföldes Medvével és Csilla nénivel együtt elutazott a Hamza térre.
− Komolyan! Elképesztő, hogy tud cselezni. Látnod kéne! – bizonygatta Peti.
− Már én is játszom a csapatban, idén bevettek. Szerintem simán laposra vernénk benneteket!
Azzal Hanna felállt, és kiment a konyhába, ahol az anyukáik beszélgettek. Panaszkodott, hogy fáj a hasa, úgyhogy hazamentek. De Peti sejtette, hogy itt valami másról van szó. Lehet, hogy megbántotta Hannát? Talán lehetett volna kicsit tapintatosabb, de akkor is igaz, hogy Hanga a legjobb balhátsó, akit valaha is látott. No mindegy, majd legközelebb kiengeszteli. Majd megkérdezi Hangát, mivel békíthetné meg, egy lány úgyis jobban ért az ilyesmihez.
Erre azonban nem került sor, mert amikor hétfőn bement az iskolába, Csilla néni egy levelet hozott magával, és izgatottan felolvasta. A Hamza téri iskola negyedik bé osztálya kihívta őket egy barátságos focimeccsre péntek délután.
Mindenki őrülten izgatott lett. Hanga arca ragyogott, úgy kiáltotta:
− Laposra verjük őket!
Csak a manó, aki az első nap óta a padban lakott, pont Peti és Hanga között, az suttogta Peti fülébe:
− Bombagól, kispajtás! Hanna rúgja, Hanga kapja, Hanna kontyba, Hanga copfba…
Ezt cincogta egészen péntekig, amikor az egész osztály, Hangával, Mérföldes Medvével és Csilla nénivel együtt elutazott a Hamza térre.
Fent: Steiner Lídia illusztrációja
Sulimese, folytatásos mese, 8/7. rész
Sulimese, folytatásos mese, 8/7. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése