A Réten a
patakmederben
a fiúk nejlonzacskót találtak,
elég
gusztustalant,
én csak
távolról néztem,
mert meg lett
mondva,
hogy ne
turkáljak a koszban,
mikrobák,
bacilusok meg minden,
és én szót
fogadok,
főleg ha
mindenki látja.
A patakmeder
ilyen szempontból
izgalmas, csupa
törött vödör,
moncsos
pulóver, szétrohadt fotel.
A fiúk
általában fognak is halat,
hozzák nagy
büszkén,
ott lötyög a
szivárgó zacskó
belsejében, a
zavaros lében,
és vergődik,
mintha tespedő,
szürke élőlény lenne
az a zacskó
szmötyi,
és a halacska
lenne a szíve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése