Mármint a nyár. Még alig látszik,
hogy múlik, de azért minden nappal egy kicsit sápadtabb, ráncosabb és soványabb
lesz. De nem is a nyárról, vagy őszről, hanem Petiről akarok mesélni nektek,
aki negyedik osztályos. (Lesz. Jövőre. Hogy idősebbnek higgyék, mindig
nagyobbnak mondja magát). Szüleivel ma este érkezik haza a nyaralásból. Mint
minden évben, most is a Balaton partján pihentek, egy kis faházban. Két hetet
töltöttek itt, és most becsukódik a kis faház ajtaja, apa zárja a kulccsal,
amit a lila kalapos nénitől kaptak. Már itt is van a lila kalapos néni, széles
mosollyal jön apa és anya felé, karjait kitárja, már messziről magyaráz,
kérdez, és válaszol, leginkább olyanokat mond, hogy reméli, Petiék számára
kellemesen telt a nyaralás, és jövőre is az ő házában fogják elszállásolni
magukat. Amint megkapja apától a kulcsot, biccent és már siet is tovább, a
másik faház felé, mert az is az övé, és onnan is épp most távoznak a nyaralók.
Szeptember
eleji, szép, napos idő van még, de most már menni kell, mert holnap kezdődik az
iskola. Apa meg anya pedig szívesen maradtak volna még pár napot, és Peti is
jól érezte magát - de holnap van 3.-a, és még be is kell pakolnia az
iskolástáskájába. Nem is beszélve arról, hogy Peti holnap reggel új iskolában
kezd: júniusban el kellett búcsúznia régi osztálytársaitól, mert elköltöztek,
így a holnapi nap kétszeresen is izgatottá teszi. Milyen lesz vajon az új
iskola? Nem kívülről, mert úgy már látta, amikor apával elmentek beiratkozni,
meg nem is belülről, mert belülről is látta már, hanem milyen lesz a tanító
néni, milyenek lesznek vajon az órák, és főleg milyenek lesznek az új gyerekek?
Peti egyik percben jóleső izgatottságot él át, ha a holnapi napra gondol, másik
percben meg a könnyeivel küszködik. Egész úton hazafelé az iskola körül
kavargott már minden gondolata, és hiába próbálta elhessegetni őket, újra és
újra visszatértek hozzá. Anya és apa szótlanul ülnek az autóban, anya talán el
is szenderül néha a hosszú úton, apának pedig ki tudja, hol járnak a
gondolatai.
Nagysokára
végre hazaérnek. Különös az égbolt, a fű, a fák, nyár is van még, meg már nincs
is, egyik percben perzselő meleg, a másikban fáradt napfény és hűvösödő szellő.
- Vajon milyen lesz az új iskola? - töpreng a kisfiú, egyre álmosabban,
le-lecsukódó szemhéjai mögül próbálva kikémlelni a most még alig látható jövőt.
Peti szobájában már ott van a széken a holnap reggeli ünneplőruha, mellette az
új táska is, bepakolva. A hold fénye besüt a padlóra, a hosszú, sárga csík a
szobát szinte kettészeli - s miközben ezt a csíkot figyeli Peti, lassan-lassan álomba
szenderül. Anya halkan még bekukucskál Peti szobájába, vajon alszik-e már, majd
végleg elsötétül és elcsendesül a ház.
Fent: Pap Kata illusztrációja
Sulimese, folytatásos mese, 8/1. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése