Mészöly Ágnes: ... és ami összetörhet, össze is törik...

    Az osztály pisszenés nélkül settenkedett ki az udvarra. Peti titokban belecsípett a saját karjába: egyre kevésbé hitte el, hogy ez a furcsa délelőtt tényleg az ő első napja az új iskolájában. A csípés fájt.

- „Tehát nem álmodom” – gondolta. – „Igaz minden: Hanga, aki egészen olyan, mint Hanna. Igaz a manó, de ez még csak hagyján, de igaz Csilla néni is… sosem hittem volna, hogy létezik olyan tanító, akit rá lehet beszélni, hogy matekóra helyett focizzunk!”

    Közben leértek az iskola udvarára. Itt már nem kellett csendben maradni: a harmadikosok egymás szavába vágva szervezték máris a csapatokat. Peti egy pillanatra megrettent: lehet, hogy megint ő lesz az egyetlen, akire egyik kapitány sem tart igényt? De nem sok ideje maradt ijedezni, Csilla néni máris kijelölte a csapatkapitányokat.

- Hanga, Dávid, Kamilla és… tudjátok mit, a negyedik kapitány legyen Peti! Úgyis neki köszönhetjük ezt a remek ötletet! Kapitányok, válasszátok ki a csapatokat!

Peti legszívesebben ismét megcsípte volna a saját karját. Ennyi csoda nem történhet egyetlen délelőtt! De megint csak nem maradt ideje, hogy gondolkodjon: Hanga és Dávid után rá következett a választás sora. A fiúk-lányok egymást túlharsogva integettek neki:

- Peti, engem válassz! Ne őt, ő két ballábas, válassz engem, Peti! Figyelj, Arasz, én vagyok a legjobb!
Erre a hangra Peti megrémült. Egészen úgy csengett, mint Márki Vendel hangja! Sőt, ahogy jobban megnézte, ugyanolyan nagydarab, kefefrizurás fiú volt a gazdája, mint egykori ellensége, a régi iskolában.  Mintha a Pókemberes póló is stimmelne… csak ez még csúfolódik is! Még hogy Arasz!     Peti úgy érezte, hogy kinyílik a lába alatt a focipálya műfüve. Már majdnem fülig pirult és elkezdett dadogni, de aztán hirtelen eszébe jutott valami egészen őrült dolog! Hiszen három évig csak pirult meg dadogott, ha csúfolták… miért ne csinálhatna most, a változatosság kedvéért valami mást?
- Na jó, gyere te… igen, te, Mérföldes Medve! – kiáltott hetykén a csúfolódó felé.
A Mérföldes Medvének nevezett fiú nevetve pattant Peti háta mögé. Egyáltalán nem sértődött meg, pedig az egész osztály hahotázott, sőt, még Peti vállát is megveregette, és rögtön elkezdett fülébe duruzsolni, hogy kit válasszon a következő körben.
   Néhány perc alatt felálltak a csapatok. Csilla néni a sípjába fújt, és már el is kezdődött az első meccs. Peti és Hanga csapata nézett farkasszemet egymással. De alig jutottak túl néhány passzon, egy kislány Hanga csatársorából véletlenül rálépett a labdára, hatalmasat esett, és úgy beverte a térdét, hogy nem tudta folytatni a játékot.
- Most mi legyen? Kevesebben vagyunk, így semmi esélyünk… - reklamáltak a csapattagok.
- Álljon be Csilla néni – vágta rá szinte egyszerre Arasz (azaz Peti) és Mérföldes Medve (aki megtévesztésig hasonlított Vendelre, de mégsem).
Csilla néni egy ideig kérette magát, aztán átadta a sípot Dávidnak, és elfoglalta a helyét a támadók között. 
    Egy ideig különösebb baj nélkül, váltakozó szerencsével folyt a meccs. Előbb Araszék vezettek, aztán Hanga csapata sikerrel fordított.  Szerencsére Méretes Medve egy kapáslövéssel egyenlíteni tudott. Már csak pár másodperc volt a viadal végét jelző hármas sípszóig, mikor Csilla nénihez került a labda, aki egy gyönyörű mozdulattal a kapu felé csavarta, és…
Peti, azaz Arasz megkönnyebbülten kiáltott fel, amikor a laszti a felső kapufáról kifele pattant. De a megkönnyebbülés csak addig tartott, míg a labda tovább nem pattant, egyenesen az iskolaépület felé, ott is a legfényesebb, legnagyobb ablak felé, hogy aztán hatalmas csörömpöléssel landoljon, egyenesen az igazgatói iroda perzsaszőnyegén.
Csilla néni falfehéren állt. A gyerekek moccanni sem mertek. Csak Méretes Medve lépett oda Araszhoz:
- Hú, ezt nagyon megbánja a Csilla néni. A diri egy vadállat…
- Ugyan, amikor beiratkoztunk olyan kedves volt – ellenkezett az új fiú.
- Kedves?! Legfeljebb mézesmázos – csóválta a fejét Dávid is.
- És apa szerint Csilla néni szénája amúgy sem áll jól - tette hozzá szomorúan suttogva Hanga.
És Peti máris hallotta a vészjósló, túlzottan kellem teljes hangot a betört ablak mögül.
- Csillácska… jól látom, hogy maga épp focizik az osztályával? Legjobb tudomásom szerint ön most matematika órát kellene, hogy tartson!

 Fent: Törökgyörgy Zsuzsa illusztrációja

Sulimese, folytatásos mese, 8/6. rész