Nyulász Péter: FestőművŐSZ

                             Ha nagy leszek, festő leszek, olyan ügyes, mint az ősz.
                             Kifigyeltem, nem tesz semmit, csak egy kicsit elidőz;
                             nem kell neki ecset hozzá, gombokat se nyomogat,
                             festék nélkül kiszínezi mindenütt a lombokat.

Fent: Cserháti Hajnalka illusztrációja 

Garaczi László: Kúnó, a zöld diómanó

                                                      Egyszer egy királynak

                                                      elment a kedve,

                                                      s bömbölt, mint a medve,

                                                      egyre jobban berekedve:

                                                      Hiába vagyok milliók ura,

                                                      hatalmas és legyőzhetetlen,

                                                      gyűlölnek, mert kegyetlen

                                                      tetteimnek híre bejár sok várost,

                                                      s eljut sok száz sáros faluba,

                                                      a nép titokban sugdos,

                                                      életemet veszi gyilkos alkuba,

                                                      bukásomra vár csúnya és szép,

                                                      nem átallnak bőrömre inni,

                                                      és abban hinni, hogy eljön Kúnó,

                                                      a tűzrőlpattant csodamanó,

                                                      hogy teljesítse kérésüket.

                                                      Hogy éljek immár, hogy a kín mar,

                                                      akár a kígyó, és kigyógyulni nincs erő,

                                                      merő mártírság a jövő, mert látom,

                                                      hogy mérgezett ételem befalva

                                                      ér véget életem, 

                                                      így kap léket a védtelen hajó,

                                                      - na, jó, búmmal nem terhellek,

                                                      mondta kedvenc állatának, a sünnek,

                                                      kinek tüskéi olybá tűnnek

                                                      az avatatlan szemnek,

                                                      mint millió fogpiszkáló.

Miklya Zsolt: Nagymamaízek

                                  

                                                       Nagymamaízek

                                                        kerítésen nőtt

                                                        cigánymeggy sokat érő

                                                        nagymamabefőtt

                                                        birsalmasajtot

                                                        szeldelsz leheletvékony

                                                        opállapokra

                                                        aszott szilvaíz

                                                        kucorog üveg mélyén

                                                        és a nyelv alatt


Fent: Makhult Gabriella illusztrációja

Tasnádi Emese: Az Ősz

        

    Az Ősz végre beköltözött a városba. A költözéssel akadt némi probléma, ugyanis a Nyár sehogyan sem akart elmenni! Váltig állította, hogy ő bizony jól érzi magát, s maradna még pár napot, ha az Ősz nem bánja. Az Ősz persze bánta, bárhogyan is rebegtette szempilláit a Nyár, makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ez most már az ő ideje és punktum. Ilyen érveket hozott fel pl., hogy elkezdődött az iskola, mindjárt itt a szüret, és ami a legfontosabb, egyre rövidebbek a napok! 

A Nyarat azonban semmivel sem lehetett kizökkenteni nyugalmából, zavartalanul ontotta a meleget és süttette a Napot hétágra. A Nap fel is háborodott, hogy ez már igazán túlmunka és neki ezt senki nem fizeti meg! Meg különben is, bőven elég lenne már két ág is, így szeptember tájékán, és ha így folytatja, kiég minden, az aszály miatt pedig túl drága lesz az iskolatej! Senki nem értette, hogy jön ide az iskolatej, még az Ősz is tanácstalanul vakargatta a kecskeszakállát (mert az volt neki). Végül úgy döntött, hogy alighanem az agyára ment a Napnak már a sok sütés és a hőség. A kaput aztán az tette be az Ősznél (nem a kerti kaput, hanem azt a bizonyost), hogy egyik hajnalban 25 fokra ébredt, és mire a reggeli nutellás gofrit megette, már a 28 fokot is meghaladták! Először csak elsötétedett az arca, így egészen komor felhők gyülekeztek úgy 10 óra tájban a Fő tér felett. A Tél titokban figyelmeztette a Nyarat, hogy nem kéne ujjat húzni az Ősszel, mert ha megmérgesedik, akkor bizony nagyon durva tud lenni.