2018. június 8., péntek

Talárcsik Réka és Nattán-Angeli Nóra: CIDRI


Ami a szívemen…

                Miért nincs mindig nyár?
                A tél olyan rossz. Túl hideg van. Mindig arra gondolok, hogy legyen már nyár.
                Nyáron nem kell sok ruhát felvenni. Elég egy nadrág és egy felső. Nem kell iskolába menni, ami azért jó, mert rengeteg szabadidőnk van. Tudunk barátnőkkel találkozni, medencézni, nyaralni, vásárolni, és még rengeteg dolgot. Sok szabadidőnk van.
                A táj is szép! Télen kopár, a hó sem esik, hideg van. Viszont nyáron a kert nagyon szép. Ott a medence, a sok szép virág, a napfény besüti az egész világot. Többet ki tudunk menni, mert meleg van, és játszhatunk a kutyával. Biztos vagyok benne, hogy ő is jobban szereti a nyarat, mint a telet.
Bárcsak becsuknám a szemem, és mire kinyitnám, nyár lenne!

Talárcsik Réka 5.b
 
Talárcsik Réka (5.b) illusztrációja


Nattán-Angeli Nóra
CIDRI

Volt egyszer egy kisfiú. Nem volt különös gyerek. Olyan erős volt, mint a többiek, olyan magas volt, mint a többiek, tudott biciklizni, a játszótéren kincset gyűjteni. Reggelire tejet ivott, nem zavarta, ha a körte leve végigcsurog az állán, nyári estéken pedig ámultan nézte a sok csillagot az égen. Elképzelte, milyen lehet a csillagok között repülni, leszállni egyikre, továbbmenni másikra, az elkóborolt Napot megkeresni, aztán reggelre hazaérni. Ez a cseppet sem különleges gyerek azonban egyvalamiben mégis mindenki mástól különbözött. Ő ugyanis folyton fázott, cidrizett. Összekulcsolta karjait, s közben össze-összekoccantak fogai. Cdrrr, cdrrr – hallatszott körülötte reggeltől estig. A hideg folyton mögötte osont. Derekához dörgölőzött, hátára kúszott, vállára kapaszkodott, karjára oldalgott, markába csúszott. Összevissza göndörödő hajába bújt. Akárhova állt, a hideg mögötte volt, akármilyen gyorsan futott, a hideg a nyomában loholt.
S miután egész nap fázott, cidrizett, Cidrinek nevezték el. Társai közül sokan csúfolták, és köszönés helyett maguk is fogaikat kocogtatták. Cidri hiába igyekezett, csak vacogott. Sőt, ilyenkor még jobban reszketett, keresztül-kasul szánkázott rajta a hideg.
Mások viszont forró teával kínálták, a bögrén kipirult az összes pötty, de Cidri tovább lúdbőrözött.
Kapott gőzölgő húslevest, ami gyógyszer sok-sok kórság ellen, de őt a hideg kerülgette.
Bugyolálták plédbe, sálba, nagykabátba, de Cidri csak fázva gubbasztott.
A kályha elé ültették, de a hideg akkor mögé kúszott, úgy fújtatott.
Forró fürdőt készítettek neki, de ő csak cidrizett a nagy kád vízben.
Haját szárították, de a hideg a markában húzta meg magát.
Éjszaka macskája a derekára kuporodott, ahogy reumás öregekkel teszik azt okos cirmosok, de akkor meg a vállára kapaszkodott a hideg. Cidri vacogott és fázott.
Fázott, amikor mezítláb állt a meleg homokban,
fázott, amikor a többiek fürödtek a tóban,
fázott, amikor mások nevettek,
fázott, amikor kirándult,
fázott, amikor vacsorázott,
fázott, amikor mindenkinek melege volt.
Egyszer énekórán őt szólították. Hiába lapult az utolsó padban, Cidri most felállt, hogy énekeljen, de nem jött ki hang a torkán. A teremben csend volt, mindenki várt. Cdrrr, cdrrr – ezt hallgatták. Ekkor egy bátor kislány az első padból a vacogás ütemére kettőt tapsolt. Utána a csend még nagyobb lett. Néhány ütem magányos cidrizés után a kislány megismételte a tapsolást. A következő szünet már rövidebb ideig tartott. Egy másik gyerek a padon ütötte le a taktust. Erre válaszolt a harmadik, és őt követte a negyedik. Cidri annyira csodálkozott, hogy néhány ütem vacogást kihagyott. Lassanként az egész osztály ütötte a ritmust. Valaki a tenyerét csapta össze, valaki a ritmust a padon ütötte, valaki a vonalzójával dobolta, valaki a lábával dobogta, valaki a ceruzájával kopogtatta.
Cidri a szemét a vidáman tapsolókon, dobolókon, dobogókon, kopogtatókon járatta. A hideg, mi épp a derekához dörgölőzött, sietősen a hátára mászott, majd kétségbeesetten a vállára kapaszkodott, hamarjában a karjára oldalgott, és szélsebesen a markába csúszdázott. Utoljára még összevissza göndörödő hajába bújt, de onnan is kiugrott. Aztán már nem volt sehol. Cidri egyáltalán nem fázott. Tapsolt ő is, nem vacogott tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése