Pálcikaember vs kockahas

Rajz: Virág Andor

Herceg általában pálcikaembereket rajzolgatott a füzetei szélére, még rajzórán is. Amikor ovis volt még napsárga koronát is varázsolt az emberke fejére. Leginkább azért pálcikát, mert mást nem tudott, és ő tényleg ilyen szeretett volna lenni, ropi lábak és karok, kiálló bordák.

Nézegette magát a tükörben, de hiába, nem tudta megszámolni a csontjait. Megfogta a pocakját, és hangosan azt mondta, icike-picike, pontosan azzal a hangsúllyal, mint a mamája. Aztán eszébe jutott a hétvége a focipályán, ahol a többiek már megint azzal piszkálták, hogy még megkerülni sem lehet, és kérdezgették, mikor jön a baba, hányadik hónapban van. Kihagyták a csapatból, ő lett a cserejátékos, akire persze sohasem került sor. Bámulta a pálya szélén kavargó madártollat, szeretett volna ő is ilyen könnyű lenni, és huss, szállni a széllel, messze, el innen. Szomorúan elfordult a tükörtől, elhatározta, hogy ez többet nem történhet meg.


Amikor Mama a kamrában matatott, Herceg a vacsoráját kiöntötte a kukába, és mint egy mintagyerek, a piszkos tányért betette a mosogatógépbe. Mama még meg is dicsérte. Reggelijének csak felét ette meg, arra hivatkozva, hogy fáj a gyomra. Ami nem is volt igazi hazugság, mivel éjjel alig bírt aludni, annyira hangosan korgott a hasa, még a halak levegőztetőjét is túlharsogta. A tízóraiját a padtársának adta, az ebédjegyét meg a girnyó Tominak, aki képes volt három adag kaját bevágni, teljesen mindegy, milyen undormányt főztek aznap, és a nagy zabálás ellenére is pálcikaember maradt.

Négy nap múlva az edző felhívta Mamát, azonnal menjen Hercegért, mert elájult edzésen. Nem, semmiféle baleset sem történt, egyszerűen összecsuklott, miután lehúzott kétezer métert az evezőgépen. Jobb lenne mindjárt orvoshoz vinni, mert annyira sápadt. A doktornő alaposan megvizsgálta, majd furcsán méregette Herceget. Mivel semmi egyebet nem talált, Herceg pedig a gyomrát fájlalta, gyomortükrözést rendelt. Szokás szerint kedvesen, gondosan elmagyarázta, hogyan történik a vizsgálat. Óvatosan le kell nyelnie egy hosszú csövet. Ha nem sikerül magától, akkor elaltatják, és letuszkolják a torkán álmában.

Herceg még sápadtabbá vált, és megsúgta az orvosnak, nincs szükség a tükrözésre, azért ájult el, mert napok óta nem eszik. Gyakorlatilag a reggelin kívül semmit, és minden nap két órát edz. A doktornő alaposan megszidta, ennie kell, a sportoláshoz rengeteg energiára van szüksége. Egyen kevesebb csokit, sok gyümölcsöt, és evezzen szorgalmasan. Ez a picike pocak pillanatok alatt eltűnik majd, meglátja. Mama a következő hetekben olyan lett, mint a börtönőr. Nem mozdult Herceg mellől, egészen addig, míg be nem fejezte a vacsoráját. Lemondta az iskolai ebédet, minden nap Herceg kedvencét főzte.

A szezonvégi díjátadó után Herceg az öltöző tükrében nézegette, milyen szivárványos fénypászmák csillognak a padlón az aranyérmére vetődő napsugaraktól. Kergetőztek össze-vissza, mint a neonhalai az akváriumban. Aztán Herceg levette a pólóját, és a négyzeteket kezdte számolgatni a hasán. Tisztára, mint a Rubik-kocka, csak szerencsére nem olyan tarka.

Szöveg: Szőcs Henriette, író
Rajz: Virág Andor, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Extra: Henriette, boldog névnapot kívánunk!