Lakatos Nóra rajza
(a 2013-as "Kinek a bőrébe bújnál?" gyerekrajzpályázatunk pályaműve)
Egyszer mindennek vége szakad, még az iskolának is. Vagy mégsem?! Voltunk ott, tanultunk, feleltünk, vizsgáztunk, lett belőlünk, ami lett, s újraéltük (újraéljük) az egészet a gyermekünkkel. Az iskolának soha nincs hát vége?! Soha nem szabadulunk hát tőle?! Talán ezért van az, hogy ezt a témát most befejezzük, de azért olyan nagyon messzire nem fogunk majd menni. Bevesszük magunkat egy gimnáziumba, és megkeressük a tinicimbiket! Maradjatok hát velünk továbbra is, mert nagyon izgalmas dolgok fognak itten kérem történni!
Én addig is búcsúzom, ahogy beköszöntem, Békés Mártával és az ő "iskolaimindentudóságával"
Tasnádi Emese
a téma szerkesztője
Békés Márta: Mit tanultam az iskolában?
Ne higgyétek, hogy az
iskolában
csak a tantárgyak a fontosak!
Sok minden mást is
tanulunk,
ha nem is a tanórákon.
Társas viselkedést,
toleranciát,
meg ÖNISMERETET!
Például azt, hogy
nincs semmi
kézügyességem.
Meg kétballábas, falábú,
lyukasmarkú vagyok.
Meg botfülű. Meg nincs
hangom.
Helyesírásból analfabéta.
Nyelvérzékem nulla.
A versekhez annyit értek,
mint tyúk a wikipédiához.
A matek és én
köszönőviszonyban sem
vagyunk egymással.
Fizikából antitalentum.
Kémiához halványlila
gőzöm sincs.
Földrajzból totál tájékozatlan.
Történelemből hadilábon
állok az évszámokkal,
és képtelen vagyok
megjegyezni a királyok neveit.
Ugyanis rossz a memóriám,
a rövidtávú is meg a
másik is,
csak az nem jut eszembe.
A biosz, az menne,
de pont nem érdekel.
Kötelességtudat,
na az végképp nem szorult
belém.
Ha a lustaság fájna, én
lennék a voice győztese.
Persze nem mindenki ilyen.
A Katica a múltkor telebőgte
a lányvécét,
mert ötalája lett.
Szegény Katica,
ő a legjobb tanuló, de
tényleg mindenből.
Aztán egy ilyen ötalácska
padlóra küldi.
Nincs semmi kudarctűrő
képessége.
Pedig az kell a nagybetűs
élethez.
Kár, hogy pont a
kudarctűrést
nem osztályozzák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése