 |
| Csihar Dániel illusztrációja |
Egyszer élünk – tartja az ősi mondás,
vagy ki tudja, véges-e még az útja,
hányszor adja kölcsön a furcsa vázat
testnek a lélek.
Álmodom vagy ébredek itt a földön,
EMBER, állat, s tán az a könnyű lepke,
mit sodor szél, lebben a szárnyfedője –
minta virágon.
Mégse tudhatom, hogy a fő valóság
itt vagy ott vagy kint leli épp-e kedvét,
torz tükörben látja magát az ember –
Test a lélek álma, de itt van ő is,
régi, titkos őstudatommal élek,
széles út fut és az a furcsa jéghegy
még csak a csúcsa.
Jung és Freud és még ezer éles elme,
átkutatta értük a nagyvilágot,
hát feleljen mind, aki tudja már most,
várom a választ!
Lepke volnék? – ezt dalolászta JANCSI –
vagy királynak lettem-e szép utódja,
nem tudom, hogy higgyem-e bármi látszik
mint bizonyosság?
Egyszer-egyszer hogyha tükörbe nézek,
furcsa szempár néz a fiúra vissza,
megborotválnám, ha borostaféle
volna a képén.
Így tűnődöm én, ez a Jancsi-HERCEG,
emberélet hosszú, rögös közútján:
volna bárcsak mindig a mindörökre
és coca-cola!
Hétvári Andrea, költő
Csihar Dániel, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C
Csihar Dániel, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése