Nem érek rá, fiam,
el vagyok havazva.
Szüdi János illusztrációja
Előbb-utóbb meglesz,
legkésőbb tavaszra.
Akarom mondani,
meglesz kikeletre.
Ilyenkor, hidegben,
kinek van rá kedve?
De ha havat hoznak
majd a fagyosszentek,
és ha májusban is
nagyokat tüsszentek,
akkor, ne haragudj,
meglesz júniusra.
Nyár elején, ugye,
nem lehetek lusta.
Bár most se lustaság
késztet e szavakra.
Mondtam már neked, hogy
el vagyok havazva.
Nem hiába várunk
nyári mikulásra,
nyáron is csúszik a
határidő s társa.
De majd az oroszlán
augusztus végére
meghozza az erőm,
s időm is lesz végre.
Bár akkor meg jön a
suli és készülhetsz,
tagozatváltás meg
miegymás, kész ünnep.
Úgyhogy ne haragudj,
halasszuk el őszre.
Vénasszonyok nyara
miért is ne győzne?
Felborultak már az
évszakok, meg minden.
Újrahasznosítunk,
s nem csak suliszinten.
Mért ne írnánk újra
tavaszt, nyarat, őszt is.
Akkor megújulva
lesz elég időnk is.
Mire lesz? Jó kérdés.
Legfőképp egymásra.
Lesz időnk tavaszra.
Kikeletre, nyárra.
Lesz időnk őszre is,
nem hagyhatjuk félbe.
S időben jön a tél.
Nagy hótól se félve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése