25 éve halt meg Weöres Sándor
Pásztohy Panka illusztrációja
Kemény telünk volt. Süvöltő koppant az ablakunknak az egyik
éjjel. Másnap reggel ott találtam fagyott kis testét az ablak alatt a járdán.
Különös jelnek tekintettem. Kopogtatásnak. Pedig csak fázott, nem talált
helyet, elveszítette tájékozódó-képességét a nagy mínuszban. Különös tárgy egy
fagyott süvöltő a tenyeredben. Mint egy csiszolt marokkő. Színes ékkő. Ékkőből
csiszolt marokkő. Letettem a veranda párkányára. A tél megőrizte még egy ideig
a mínuszokban.
Másnap tudtam meg, hogy meghalt a Bóbita költője. Meghalt a
Buba költője. Süvöltő-kabátba bújt, tél-üvegnek koccant. Kopogtatott, és az
ablak megnyílt. Oda szállt, ahova mindig is vágyott. Nem tér vissza többé. De
itthagyta süvöltőkabátját. Csak fel kell vennem a párkányról. Tenyeremre
vennem, nem marokba zárnom. Hallgatnom a tél ablakon túli énekét.
Megjelent a Credo 2014/4. számában
Pásztohy Panka illusztrátor blogja: http://pasztohypanka.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése