Simon Réka Zsuzsanna: Szeretem az epret

Megkondult a déli harang. A tűző nap mintha egy harapásból akarta volna bekebelezni augusztus utolsó napját. Fortyogott a sütni akarástól. Az emberek behúzódtak lesötétített kőházaikba. Csak egy maszatos képű, borzos kis csibész ugrált a főutca közepén. Hóna alatt vaskarika, kezében bot. Dúdolgatott, lyukas cipőjével rúgta a port. Meg-megállt, ide-oda tekintett, hátha valahonnan felbukkan egy játszótárs. A templom faragott kapuja mellett egy kóborkutya komótosan nyalta elfáradt talpát. A maszatos képűre nézett, majd farokcsóválva eliszkolt. A kisfiú a nyomában.  Két szűk kis utca, egy gyomnövényes kert, és utol is érte. A kutya egy szipogó, copfos kislány lábához dörgölőzött.

Dávid Ádám: A láthatatlan banán

 

Nagyi mesélte,

hogy egészen tíz éves koráig

egyszer sem látott banánt.

Elég figyelmetlen kislány lehetett.

De az sincs kizárva,

hogy a banán akkor még

láthatatlan volt,

csak idővel megsárgult,

mint a falevél,

vagy a Nagyi fogai.

Illusztráció: Beatriz Iglesias

http://www.beatriziglesias.com/2008_02_01_archive.html

Bertóti Johanna: Kukac

Almából ki, körtébe be,

ez a kukac élete.

Mindenhova bemászik:

ott van a szilvában,

ott van a málnában,

ott van a barackban,

ott a meggyben, birsben,

ott az e-mail címben.



Nagy Dia illusztrációja

Prágai Tamás: Kóty

Nagyon a begyemben van már az Ádám család.

Egy ilyen kis sárgadinnyemagnak, mint én, igazán nem esik jól, ha a földre pottyantják.

Nem elég, hogy apuka egy éles késsel feldarabolta a házamat: pedig igazán jól éreztük magunkat abban a dinnyehéjban.

Minket pedig, dinnyelakókat csak úgy kikapargattak egy nagy evőkanállal a tányérszélre! 

Megértem én persze, hogy Ádámék is szeretik a sárgadinnyét. Hogyne szeretnék! Csakhogy nekem ez a dinnye az otthonom volt.