Acsai Roland: Bori vs. Juliska, meg a mérgezett (?) torta

2013. februárjában hirdettük meg a Kinek a bőre? című pályázatunkat. Ez volt az első nagyszabású programunk, amelyben iskolákat, alkotóműhelyeket mozgattunk meg, és több cimbora is csatlakozott hozzánk. Azóta van velünk Acsai Roland is, aki most új folytatást álmodott Bori meséjéhez. Az illusztrációt Kyrú készítette.

Kyrú illusztrációja

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a kislány, hogy valami különleges élményből marad ki, és torkaszakadtából bömbölt reggeltől estig, mikor eljött a nagy nap. Később vágyakozva figyelte, hogy a többieknek a születésnapjukon torta jár ajándékokkal, neki meg még a fülét se húzza meg senki, ha eljön január huszonkettedike.

Aztán az ötödik születésnapján Bori kipattant az ágyból, és ahogy felöltözött, a lába ellenállhatatlan erővel vinni kezdte az erdei út felé. A kis Rímkóci érezte, hogy vár rá valahol a világ eldugott pontján egy cimbora, aki enyhíteni tudná a magányát, és talán a születésnapjáról sem feledkezne meg.

Interjú Hevesi Marival

Amikor elkezdtük a blogot szerkeszteni, nem is álmodtunk róla, hogy ilyen széles közönségünk lesz. Élveztük egymás társaságát, a születő írásokat, formálódó barátságokat. Aztán jöttek az olvasói visszajelzések, majd az iskolák, könyvtárak is elkezdtek figyelni bennünket. Megerősítést adtak, hogy a mi játékunk számukra hasznos, fontos, és nem csak örömet okozunk, de az oktatásban, iskolai rendezvényeken is számítanak ránk. Rímkóci Bori most Hevesi Marit, a Gyöngyösi Kálváriaparti Sport- és Általános Iskola könyvtárosát kérdezi.

Rímkóci Bori: Hogyan kerültél kapcsolatba az Író Cimborákkal?

Hevesi Mari: Nyulász Péterrel, Lackfi Jánossal, Miklya Zsolttal, Kiss Ottóval már korábban megismertük egymást a Költögető blog kapcsán. Azután lelkes olvasójává váltunk az Író Cimborák blogjának, részt vettünk a rajzpályázatokon, és egyszer egy budapesti felolvasóestjükön is.

R.B.: Elsősorban milyen jellegű az együttműködésetek?

H.M.: A gyerekeknek és nekem mint a kortárs irodalmat szerető könyvtáros pedagógusnak olyanok, mint az igazi barátok: figyelnek ránk, kíváncsiak ránk, komolyan vesznek bennünket, érdek nélkül segítenek, ha kérünk valamit. Aktívan tesznek azért, hogy a célközönség – a gyerekek – megismerjék és megszeressék a kortárs gyerekirodalmat. A rajzpályázatok résztvevőit nemcsak könyvekkel ajándékozták meg, hanem a rajzok által ihletett alkotásokkal is. Az iskolai műsorokhoz és a Költögető bloghoz mindig önzetlenül adták a nevüket és a műveiket, sőt meghívásunkra személyesen is eljöttek az iskolánkba. Mészöly Ági kétszer is tartott rendhagyó irodalomórákat nálunk, másodszor Békés Mártával együtt. Az Író Cimborák blog tematikája is olyan, hogy az írásművek iskolai felhasználását szem előtt tartja. Például minden ősszel visszatér az iskola témája, de a legutóbbi karácsonyi írások is ezt célozzák.

R.B.: Mit emelnél ki az elmúlt évek Író Cimborákhoz köthető eseményeiből?

H.M.: Mindenekelőtt az Író Cimborák gyerekrajz pályázatait, a beküldött rajzok további életét a blogon, a belőlük szervezett kiállításokat. De nagyon tetszett az együtt alkotás a középiskolásokkal (Szószerelő), az együtt alkotások a többi Író Cimborával (Mesehajtogató), vagy a Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes művei ihlette alkotások a Rongyszőnyeg, UJJÉ!-vi mesék, Aranyecset című témák alatt.

Kiemelném még azt, ahogyan az Író Cimborák egymást szeretik, és egymás munkáit megbecsülik, értékelik. Ez derül ki a könyvajánlásokból és a Faggatóból. Olyanok, mint az igazi gyerekek: szeretnek játszani, örülni, viccelődni, barátkozni, és bátran új dolgokba belevágni. És ez – az eltelt évek bizonyítják – egyre jobban megy nekik!

Nagy Izabella: A réten

Az első szülinapi asztal körül még csak páran ültünk. De az ajtón gyakran kopogtatnak, hogy szeretnének bejönni és játszani velünk. Közösségünk egyre gyarapszik, érdemes szétnézni az alkotói galériában is, ami szintén egyre bővül, bár korántsem teljes. Egyik legújabb tagunk Nagy Izabella, illusztrátor párja pedig Baracsi Gabriella, aki már számtalan csodás képet ajándékozott nekünk.

Baracsi Gabriella illusztrációja

ott álldigált a pitypang a réten

bólogatta nagy fejét

keresve azt ki gyertyaként elfújná

koronaékszeréről

az elmúló varázst

hogy továbbrepülve a szél hátán

újrateremtse

önmagában a nagy világot --

s te kisleány mezítlábaddal

tapodod a rét füvét

lehasalsz katicát szemlélni

szép szemeiddel

ötévesen

heversz sárga szőnyegen

orrodat belém bújtatod

prüszkölsz s kacagsz

jó nagyot

mikor

tovarepülök a szél hátán

ezerfelé

viszem illatod --

Interjú Dávid Ádámmal

Kiugrasztottuk a cimborákat a bokorból. Tehettünk volna pókot is a nyakukba, de inkább szelídebb módszerhez folyamodtunk: Rímkóci Bori nevében Mészöly Ági cimboránk tette fel nekik a legfontosabb kérdéseket. Már csak azt lenne jó tudni, vajon Dávid Ádám fél-e a pókoktól?

Rimkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?

Dávid Ádám: Elirigyeltem az Illusztrátor Pajtásoktól, hogy teljesen alulról szerveződve, baráti alapon tudnak hétről hétre játszani, és gondoltam, én is írok egy e-mailt azoknak az íróknak, költőknek, akiknek érzésem szerint fontos a gyerekirodalom és a közös játék. Előtte beszélgettem, egyeztettem Finy Petrával és Lackfi Jánossal a hogyanról és mikéntről, és kértem tőlük is kontaktokat. Azt remélni sem mertem, hogy öt évvel később ezzé a szerteágazó, burjánzó  faóriássá válik az első üzenettel elvetett mag.
  

R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az IC tagja vagy?

D.Á.: Az első hónapokban a játékszabályok fokozatos kialakításának izgalmát jelentette, majd ahogy összeállt a havi témák rendszere, maradt a játék öröme, és az új meg új szerzők csatlakozása felett érzett öröm. Sajnos az utóbbi időben jóval kevesebb energiát tudok beadni a közösbe, de mindig nagy élvezettel olvasom a bejegyzéseket, és azért el-elcsábulok egy-egy olyan témánál, ami különösen megérint. Ha pedig kiállításunk vagy más eseményünk van, igyekszem mindig jelen lenni, és találkozni a Cimborákkal.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?

D.Á.: Az első igazán közösen véghezvitt játék, a 2012 júniusában megszületett Kalózmese  maradt máig a kedvencem. Miklya Zsolt ötletére folytatásos történetet írtunk, ahol a VAKÁCIÓ betűivel kellett kezdeni az egyes részeket. Nekem maradt a „V”, így rám hárult a megtisztelő (és nem éppen egyszerű) feladat, hogy a többiek ötleteiből építkezve elvarrjam a szálakat. Nagyon örülök, hogy az ötödik születésnap alkalmából ezúttal én kezdhetem a jublileumi mesét, és a vállalkozó kedvű Cimborák folytathatják majd a sort. Még legalább ötven évre elegendő közös játékot kívánok magunknak!