 |
| (c)Póth Rebeka |
„A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart.” (Jókai Mór)
Nem ehetek csokit. Pedig itt érzem a nyelvemen selymes ízét, ahogy a kakaótól barnálló szelet felmegeszik, majd lassan, komótosan csúszni kezd, végül elolvad a számban. A lelkem megtelik örömmel, és nyugalom árad szét a testemben. Erre várok egész nap – sóhajtom, és képzeletben török még az illatos édességből.
Látom a kakaófát, ahogy bátran magasodik egy buja dél-amerikai esőerdő peremén, szívja magába a párát, az éltető vizet, érleli a kakaóbabot. Ahogy a második falat csiklandozza ízlelőbimbóimat, megértem, miért is nevezte el felfedezője ezt a gyümölcsöt „az istenek táplálékának”. Ez mennyei!
Azaz mennyei lehetne, ha tényleg törhetnék magamnak. Nem lehet. A doktor nem engedi. Szót fogadok, csak gondolatban nassolok…
Álmomban Dobos-tortát kértem a kedvenc cukrászdámban, ahol a tapéta diós habcsókra emlékeztet, az ajtó tejszínhabfehér, a fotelek pedig süppedősek, akár egy pisztáciás pohárkrém. A tortaszelet aranybarna tetején kiemelkedik a tésztára fektetett, roppanós karamellbevonat, alatta sorakoznak a szabályos csíkok: csokoládékrém, piskóta, csokoládékrém, piskóta. Tűpontosan felvágott háromszög, pirított cukorba mártva. A roppanás, a könnyűség és a krémes csusszanás randevúja egyetlen szeletben.
Ciki vagy nem, a cukiban csak gyümölcsteát iszom — méz nélkül. A pohár mellé a mosolygós pincérnő omlós kekszet csúsztat. Meghagyom. Kortyolok és nézegetem a csillámló üvegpult mögött dülleszkedő, mázas Lajcsi-szeleteket, a porcukros krémesek sorát. A bécsit, a franciát meg a nosztalgiát. A szemem jóllakik a látvánnyal, aztán orromban a szomszédos asztalnál ülő Debreceni borsoskájának* szegfűszeges illatával kilépek az ajtón.
Otthon kiadagolva vár már rám két deci kefir és megbízható barátom, a könnyen törhető korpáskeksz. Nem vagyok éhes, mára jól laktam.
*Debreceni borsoska: Jókai Mór egyik kedvenc édessége, a mézeskalács reformkori elnevezése. Az író 1862-ben Kakas Márton álnévvel publikált erről és további kedvenceiről a Vasárnapi Újság hasábjain.
Szerkesztette: Lukács-Kis Panka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése