Mosás (Bertóti Johanna, Miklya Zsolt és Rácz Eszter Anna alkotásai)

Hajdú D. András fotója

 

          Miklya Zsolt: Ruhamosó asszony éneke

          Moccan a váll 

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          és roppan a térd

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          és roppan a térd

          és csobban a láb

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          csak élni tanulj

          míg csobban a láb

          és roppan a térd

          és hajlik a hát

          és moccan a váll

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az asszony imája

          Szerkesztette: Nagy Izabella

Rácz Eszter Anna illusztrációja

Miklya Zsolt: Míg dunsztba nem kerül

Be kell szedni a ruhákat – kiabál anyu.

Beláthatom, nem ér most rá, fő a savanyu-

ság, nemrég gyújtott csak alá, de vigyázni kell,

nem hagyhatja ott. És különben is, érdekel-

hetne valami a számítógépen kívül,

ő belebolondul ebbe, legalább kiül-

hetnénk a teraszra kicsit, ha dunsztba teszi

végre az uborkáit. Te mindent csak félig-

meddig, tessék-lássék csinálsz, morogja nekem.

Meg hogy nem hallgatom meg soha, elengedem

a fülem mellett, akármit mond, és ami már

tényleg sok, felőlem felfordulhat a világ.

Sebaj, fő a savanyuság, megyek, beszedem

a ruhákat, behajtogatom mind, rendesen,

ahogy kell, kisimítom a ráncokat, könnyebb

legyen majd vasalni. Így nekem is jobb, szörnyen

unom már az örökös kötözködést, bele-

bolondulok, ha így folytatódik, ahelyett,

hogy kiülnénk a teraszra, dumálni kicsit.

Sebaj, ha úgyis felfordul velem a világ,

míg dunsztba nem kerül a savanyuság,

legalább teszek én is érte valamit.

 Fent Pap Kata illusztrációja