Lackfi János: A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK

 

Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
 

1.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Állj le a dumával, legyél te is laza!
Ne menj többet haza, vár minket a plaza!
A tücsök hegedül, a hangya meg dobol,
Pénzben úsznak egy nagy plazában valahol!
 

2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!

 
 

 

 

3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.

 

Illusztráció: Szüdi János