2021. június 6., vasárnap

Falcsik Mari: Kikelet, Városi télben utcagyerek - Krizbai Gergely

 KIKELET

(c) Krizbai Gergely


Elfogy a fagy, s megy a tél is vele, cimborám!

Még két hét, és olvad a koszlott jég talán:

csak túléled a varjas nyomorú időt,

s elkezdődhet a fesztivál!


Várd csak, hiszen úgy lesz: jön majd megin’ új tavasz!

És több áldozatot nem szed a híd alatt,

megfáradva, a tél: már valahogy megél, 

mind ki ezentúl megmarad!


Foszlik az elkoszlott hó csonka padok tövén,

s mint jó hír, idelenn végig a csarnokon

langyos léghuzat árad – a komor hajót

fordítsd akkor a fény felé!


Vagy még jobb, ha a mély kikötő öblén hagyod

ormótlan tutajod, kartonon úsztatott

dunnád – csak a tested vidd, makacs életed:

kényeztesse a szép idő!




VÁROSI TÉLBEN UTCAGYEREK


Nyüzsgő december hava pereg

a téren, hol minden nap átmegyek.

Ház alján kóbor macska remeg:

városi télben utcagyerek.


Különböznek a fegyvernemek

a téren, hol minden nap átmegyek:

van, aki sír, a keze rebeg,

a másik valami áldást hebeg,


vannak kullancsok, szemtelenek,

bénák, zenészek, feltárt sebek,

meg ez a fázós macskagyerek,

ez a kis néma, girhes beteg.


Ez nem kér, nem vádol, nem kesereg.

Mégis mit tegyek mit tehetek –

soványka hátában parapetek,

áll csak: dől rá a bűzös meleg.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése