Időtorlaszok
MG-nek Z/X nélkül
Az idő sokarcú isten.
Hátad mögé kerül, belefonódik a hajadba.
Szomorú oroszlánszemével álmosan pislog.
Jobb szeme házsor, amit mindig zsével olvasol a közepén,
mint a házsongárdi temetőt,
amiről sokáig nem tudtad, miért fontos.
De jó volt a hangzása.
Bal szeme sötétbe nyíló ablak, régmúlt karácsonyokra néz.
A jobb arcfélteke sötét, a bal lámpafény.
Szája kanapé, párnára hajtott fejed
álomra vágyó macskaméz.
Az oroszlánszemben lapuló házsorok között
Az idő sokarcú isten,
zsével ejti a házsort, és az órások közül
egy óriással üzen.
Az idő kamaszlány.
Vékony vállán átvetve a sors hajfonata.
Hajában szilánkjai,
alatta mind, ami holt betű, elmúlt.
Kapucnijában hordja a holnapot.
Az idő sokarcú isten,
mosolyt vet, ráncot arat.
Közhelyeket sorol, fotókra exponálja az arcodat.
Kép az albumban, már nem érted,
miért nincs jelen az a lány,
aki zsével olvasta a házsort, vékony vállain hordta
az eget, a meséket unta, vasalni nem tud,
sőt, a padlásra sem tereget, pedig
a nagyapja még szenet hordott,
és világégést mondott
világháború helyett.
Néha időn és téren át ablak nyílik.
Máskor házsorok közt haladsz.
Feléd jön egy emlék, meglát, elszalad.
Néha oroszlánt álmodsz,
máskor hajadba fésül a lány.
Földel és újrahuzaloz egy-egy barát,
ha álmos a délután.
Az idő sokarcú isten,
nézi egymást az oroszlán és a lány.
Ki álmodik kit, és álmodik-e
itt valaki igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése