Lehet más
Fantázia?
Mint tudatos fantázialény,
bizonyára ön is tisztában van vele, hogy a választási ígéretek néha olyanok,
mint Hamupipőke üvegcipellője. Érdemes tehát résen lenni és benézni az induló
jelöltek háta mögé, nincs e csuriban a kezük, esetleg nem rejtegetnek-e nem ér
a nevem mumust elegáns öltözékük kút mély zsebeiben. Interjúnk célja, hogy ön
is átlásson a szitán és rájöjjön, sötétben minden polipoptikus meglátja a fa
mögött az erdőt.
Kolbászkerítés vagy mézeskalácslakás-program? Ön melyiket
valósítja majd meg országunk égetően fontos fejlesztései közül? És mit tesz, ha
odaég?
Elég a napi müzli. Éljünk
megelégedéssel. Mindenki addig nyújtózzék, amire a kerítése elég. Ígéretből is
elég annyi, amennyit be lehet tartani.
Mit gondol a mindennapos álmodozás általános és középiskolai
tantervi bevezetéséről? Hogy teremti meg ennek ideális feltételeit, hogy egy
diák se maradjon színes tinták és anatómiailag megfelelően alátámasztó,
megymaggal tömött kispárna, esetleg moszkvicssluszkulcs nélkül?
Az álmodozás tananyaggá tétele az
álmodozás halálát jelenti. Vagy legalábbis sorvadását és deformációját. Hiszen
a kötelezettség, az elvárások megváltoztatják a spontán álomtevékenység
alaptermészetét. A „Hová merűlt el szép szemed világa?” költői kérdése így
vizsgakérdéssé válik, ami fából vaskarika, vasból fakarika, már csak az
osztályzás hiányzik, és „Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti
meg.” Nem más ez, mint a modernkori despotizmus kartotékarca és -vigyora.
Mit gondol az alapálom bevezetésének lehetőségéről?
Már csak az alaptörvénybe iktatás
hiányzik. Akkor inkább marad a kivándorlás százezrek sőt milliók számára, az
Óperencián túlra, vagy még azon is túl, mert félő, hogy a kurtafarkú is be lesz
chipezve térérzékelő álomkövetővel.
Ön szerint legalizálható a szóviccbűnözés?
Ez már önmagában a nyelvválogatás
bűne. A nyelvi alapon való diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés tűrhetetlen.
Ahogy a luxusadó kivetése a szóviccekre is gazdasági alapú megkülönböztetéshez
vezet, elmélyítve és konzerválva Fantáziában a nyelvszegénységet, ami
szerintünk az egyik szégyellt és takargatott, mégis legégetőbb problémánk.
Mi a véleménye az Üveghegy-hatásról?
Egyes hatalmi körök tagadják a
létezését, hogy ezzel elvonják a figyelmet az üvegmonopólium sokkal károsabb
hatásáról, de – nem akarok ujjal mutogatni – minden szentnek maga felé hajlik a
keze, ezért jobb, ha mindenki a saját üvegháza körül söpör először, és akkor
fel fogja ismerni, hogy az Üveghegy-hatás nemhogy létezik, de mindennapjaink
részévé vált, mert „Hol üveghegyhatás van, ott üveghegyhatás van, nemcsak a
palackokban, a kerítésbe épített üvegkarmokban, hanem a vallomásban, az
ölelésben, ahogy szerelmed arca és öle üveggé dermed, nem beszélve egyéb
szervekről” – ahogy egy szabadszájú költőtárs mondja.
Hogy viszonyul a Házi Varázsigehasználók 13. havi
füstöléséhez?
Mi nem élünk varázsigékkel, a
képzelet és az álmok működése hitünk szerint nem varázslat, hanem létvalóság.
Ám elfogadjuk, hogy a hit és varázslat a magánszférához tartozik, amit sem
számon kérni, sem ellenőrizni, sem államilag irtani nem szabad, amíg annak veszélye
Fantázia társadalmára egyértelműen ki nem mutatható. Ám ez nem
közigehasználati, hanem bűnügyi kérdés, amit a fantáziabűnök törvénykönyve
világosan és egyértelműen szabályoz. A füstölés, mint megbélyegző és
megszégyenítő büntetőeljárás, egyébként is elítélendő dolog, javaslatunk
szerint tehát ezt kellene legelőször is alaposan megvizsgálni, és törölni
Fantázia pellengérlistájáról.
Megvalósítható az ön által képviselt párt ciklusa alatt,
hogy Fantázia is eljusson az űrbe?
Fantáziának nincs szüksége ilyen
mutatványokra. Nincs szüksége űrkilövésre, hiszen az űrben van, és az űr van
benne, létmódja maga is űrjelenség. Elvégre létünk rései, mint valamiféle
csipke üres részei, mindenütt jelen vannak, létünk természetes velejárói, csak
ezt sokan nem veszik észre, vagy kifejezetten tagadják, és a homogén
kitöltöttség téveszméjével hajtják hatalmi törekvéseik igájába polgárainkat.
Miközben a rések, az üres helyek itt vannak, a belső űr velünk együtt létezik,
ami a fantáziaműködés nélkülözhetetlen alapja és forrásvidéke. Miért kéne ehhez
űrbe lőni vagy űrrel belőni magunkat? Az Űr velünk van. Ez Fantázia jövője.
Jövőnk egyedül releváns feltétele.
Miklya Zsolt HNVELeménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése