Álmomban furcsa varázslat ért:
áttetsző lett körülöttem minden,
eltűnt az ágyam, a tévém, a lámpám,
egy gyertya fénye táncolt csak
mögöttem.
Homályba vetetten, ámulva
figyeltem:
hogyan nőnek égig a falak,
s hogy a lépteim zajára táruló
ajtók
mögött díszes termek konganak.
A páncélja s a kardja, hercegem –
hajolt földig egy puccos lakáj,
öltse fel, s induljon sietve –
mondta –,
lova már felkantározva áll.
A vár előtti selyemfű-tisztáson
parazsat habzsolt az éjsötét
paripa,
sörénye tajték, patkója holdszín,
homlokán az égbolt csillaga.
Ébredésig megjövök! – pattantam
nyergébe,
szökellt, s már repültünk is
tova,
nyomunkban förgeteg, szikraeső,
csak lassan ült el a Tejút pora.
Kiss Vivien, 12 éves
Gyengénlátók Általános Iskolája, Budapest
Felkészítő pedagógus: Józsáné Éltető Katalin
Csík Mónika, író, költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése