Kályhaláng lobog a hajában,
felperzseli az erdőt,
ahogy végigrepül a fák felett.
Két
szívdobbanás közt testet ölt,
míg egy
pillanatra alakot formálnak
a szélben
kavargó levelek.
Mindig
visszafelé néz,
tekintetében
őrzi a Nyarat, örök szerelmét,
smaragdja
szikrázik, és a végtelenbe sodor.
A gallyak, a
tüskék, felsértik ujjbegyét,
vére hulló
gyöngyétől pompázik száz bokor,
rubin szíve
színezi vörösre a bort.
A legmelegebb
azúrból szab magának ruhát,
mikor az első
fagy közeleg,
bőröndjébe
csomagolja az eget,
és ködszínűvé
válik a bőre,
ahogy hajszálai
hullámain
repül vele a
vándorló madársereg.
Halász Nikoletta, 8. osztályos
EmArt Műhely, Szabadka
Felkészítő pedagógus: Grubanov Martinek Emília
Szabó Krisztina, költő, műfordító
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése