Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Sűrű
erdő mélyén kis házikó. Annak udvarán egy hatalmas tölgyfa. A kis házikóban
Katica lakott a nagymamájával. Nagyi minden este mesélt Katicának az erdő
titkairól, és csodás lényeiről.
Egyik este Katicát ismét a nagyi meséi ringatták álomba.
Virágos rétet álmodott, pitypanggal, ibolyával és milliónyi virágszállal. A
kislány katicabogárrá változott, aki édesen pihent a pihe-puha levélágyon. A
fűszálakat lágyan ringató szél meg-megsimogatta arcát, és mély álomba ringatta
őt. Tücskök ciripeltek, verebek csicseregtek, és szorgos hangyák gyors léptei
hallatszottak, míg Katica álomvilágban bandukolt. A kislány bejárta az erdő
minden zegzugát, hisz egy katicabogár olyan kicsi, hogy bárhová be tud bújni.
Megleste hogyan reggeliznek a méhek a friss virágporból, miképp dörmög medve
anyuka a kisbocsokkal, és bepillantott a nagy tölgyfa odújába frissen
beköltözött mókusházaspár életébe is. A szorgos hangyacsaládnak is segédkezett
élelmet raktározni a téli hónapokra. Egyik levélről a másikra szállt, friss
harmatcseppben fürdött és mézédes virágport reggelizett. Reggelente az erdő
közelében hűsen csobogó patakban igazította meg díszes pöttyeit, majd kötötte
copfba fekete fürtjeit.
- Nem is olyan nehéz egy katicabogár élete –
gondolta álmában Katica. – Ha majd nagy leszek, katica leszek!
Azzal édesen
aludta tovább álmát, míg nagyi fel nem ébresztette.
- – Ébresztő Katica! Hasadra süt a nap. Mi szépet
álmodtál drágaságom? – kérdezte a nagymama.
- – Nagyi! Katica voltam, sok fekete pöttyel a
hátamon, göndör fürtökkel! Hangyákkal reggeliztem, békákkal fürödtem, és
mókusokkal ugráltam egyik tölgyfáról a másikra. Csodálatos álom volt nagyi!
Nagymama és Katica még sokáig beszélgettek a kislány édes
álmáról, aki még sok-sok éjszakán keresztül változott katicabogárrá és járta az
erdőt szorgalmasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése