2012. június 15., péntek

Miklya Zsolt: Vár-úrnő óriáslábai

Vár-úrnő magasra emeli fejét,
égkékbe mártja büszke tornyait.

Alatta arany palástban a vidék,
irulva-pirulva nyújtózkodik.

Kirándulóhad indul, ostromra fel,
ki meredeken, ki kényelmesen.

Állják a falak az ostromot, mivel
megszokták, hogy a nép rajtuk pihen.

Citromfű, menta, borsika, kankalin,
ki-kikandikál a romok közül.

Indiánléptek az idő nyomain,
egy vitézsas épp az oromra ül.

Óriáslábakon barangolsz tovább:
a falon hasalva nézel körül.
Gyertek utánam, ha tudtok, fiaim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése