Irány a tenger! – Miklya Luzsányi Mónika

Irány a tenger! – üvöltötték vissza egyszerre a matrózok, ahogy kapitányuk hangját meghallották. Mert a csavargó ekkor már nem volt sehol. Délcegen állt Don Martalóc a kormánykeréknél, vörös bársony zubbonyába belekapott a tengeri szél, s az aranygombok úgy szikráztak a mentéjén, mint az égen odafent a nap.

– Irány… Irány – morgolódott a vén Gugora, aki már akkor is ezen a hajón szolgált, amikor a Sellőária először látott nyílt vizet. Amikor még Don Martalóc pelyhedző állú legényke volt, s nem is hívták se Donnak, se Martalócnak, csak Pepének nevezte mindenki. – De mi az irány, kapitány? – ordította végül az öreg tengerész türelmét vesztve. A hajón mindenki tudta, hogy a vén Gugora az egyetlen, aki ilyen kérdésre vetemedhet, és akinek még a feje is a helyén marad a kapitány válasza után.

– Délnek megyünk. Hortenziának vesszük az irányt – válaszolta vissza Don Martalóc, és a mondat fennakadt a levegőben. Hét csomó, a fedélzetmester némán meredt a térképre, Rapír, a kormányos az eget kémlelte, Brigantin, a tűzmester az ágyúgolyókat szemlélte olyan elmélyülten, mintha meg tudná különböztetni egyiket a másiktól. A tengerészek is ledermedtek egy pillanatra, még Hejhó, a hajósinas kezében is megállt a kefe, ahogy a hajópadlót súrolta.

– Hortenziára, uram? – törte meg a csendet végre Galleon, a másodtiszt. – De hiszen ott veszítetted el a szemed fényét… És tudod, hiába kerestük hét napon és hét éjszakán át, nem leltük meg sehol.

– Csak átkot találtunk… Csak átkot… – súgták egymás között a matrózok, s mindannyian a némasággal és tétlenséggel sújtott esztendőkre gondoltak, amit a Sellőáriának a kikötőben kellett töltenie.

De Don Martalóc nem azért volt a Sellőária kapitánya, hogy egy ilyen kérdéssel el lehessen téríteni a céljától. A kapitány kiadta a parancsot, a hajón pedig mindenki tette a dolgát. Csak a vén Gugora morgott még az orra alá egy kicsit:

– Keressük a szeme fényét. Csak az a kérdés, melyiket. A jáspistekintetű kishölgyet, vagy a sötét hajót Hortenzia partjainál, amelyen elveszítette a kapitány a fél szeme világát.

Don Martalóc története, folytatásos mese, 8/2. epizód