 |
| Kasznár Anna illusztrációja |
Halász Bálint – Minden madár tud repülni
Rigó úr szeretett aludni. Álmában is magokat rendezett és számolt. Szétválasztotta a kicsiket a nagyoktól, a hosszúkásakat a kerekdedektől, a kemény héjúakat a puha húsú bogyóktól. Éppen egy rózsaszín felhőn ült, és már hozzálátott volna, hogy az előtte lévő terméskupacokat számba vegye, de nem tudta, mert felébredt.
Csemetéje, Áriel, szökdécselt és csivitelt a fejénél:
– Apa, kelj fel! Anya már elment, én beágyaztam, megreggeliztem. Mikor indulunk?!
– Hány óra?! Jaj, el fogok késni! – pattant ki a fészekből Rigó úr, odahúzott egy közeli levelet, a leguruló harmatcseppet magára lögybölte, aztán sietve belebújt a cipőjébe, felkapta az aktatáskáját, végül fejébe nyomta a karimás kalapját – Szia, édes fiókám! Apa siet, ma nem tud elvinni, de a tollaid szinte már olyan sötétek, mint egy nagy rigónak, egyedül is betalálsz az iskolába! Ha eltévednél, kérdezz meg egy sünt!
– Apa, a sünök éjszakai állatok, ilyenkor már alszanak! Egyébként ma nincs is iskola, mert megígérted az osztálynak, hogy beviszel minket a munkahelyedre, a magozóba!
Rigó úr először azt hitte, hogy Áriel ugratja, aztán azt, hogy még mindig alszik. De Áriel szemrehányó, majd lemondó tekintetéből megértette, hogy egyik sem. Bevillant neki, hogy két hónappal ezelőtt a párja helyett neki kellett elmennie a szülőire. Gólya úr, az osztályfőnök, azonnal elkapta, és mire észbe kapott, a hosszú nyakú madár már megígértette vele, hogy elviszi az egész osztályt a magozóba.
.png)
