2022. augusztus 2., kedd

Csík Mónika: Macskaváros

Illusztráció: Tóth Jázmin
(Berettyóújfalú, Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola)


Van egy város: Macskaváros,
Kutyalikkal határos,
pontosabban ott terül el
Kutyaliktól keletre,
és e város (Macskaváros)
terén látható a számos
éve elhíresült ereklye:
pompázatos talapzaton
egy kutyacsont díszeleg,
mellyel Macskaváros a hős
Mirci, a nagy kutyanyűvő
kandúr előtt tiszteleg.
Történt egyszer, hogy a Mirci
csontot lopott Bodritól,
mivel az eb azzal sétált –
nem éhségből: hobbiból,
s mialatt a Bodri űzött
egy szemtelen verebet,
hátrahagyott csontja eltűnt,
kereshette eleget.
Mircike a kutyacsonttal
Macskavárosig futott,
hencegett, hogy Bodrinak tíz
kandúrkarmolás jutott.
Jöttek cicák ámuldozva
csodálták a szerzeményt –
Mirci persze nem árulta
el a verébkergetést.
Előadta, hogy így püfölt,
úgy karmolt, amúgy farolt,
majd egy cseles jobb horoggal
mint egy bokszbajnok – tarolt.
Kérkedését tátott szájjal
hallgatta a macskanép,
sutyorogták, hogy kandúrjuk
nem csak bátor: macskaszép!
Hozzáláttak cicamódra
szobrot alkotni neki,
testét ötven macskakarom
sajtból farigcsálta ki.
Csakhogy a sok macskaszobrász
megéhezett – nem vitás:
gyorsabban, mint ahogy készült
elfogyott az alkotás.
Jobb híján, a csontot tették
közszemlére a cicák,
macskakaparással írtak
mellé kurta krónikát:
„Főkandúrunk, hősök hőse
kinek minden macskaőse,
rokona és ismerőse
büszke, hogy biz’ ő se
rettent duci kandúrtesttel
helybenhagyni egy ebet,
sőt, nem is a kis tunya Morzsit,
hanem kutyaliki Bodrit,
ki ugatás helyett mordít,
és kicsipkéz minden feneket –
Mirci kandúr, macskák hőse
nyaúzzuk dicső nevedet!”




2022. július 30., szombat

Mészöly Ágnes: Korallmese

 

Illusztráció: Kolumbán Nóra
(Sepsiszentgyörgy, Váradi József Általános Iskola)


A tenger háborítatlan, 

Vagy épp háborgó, mikor-hogy

De mindenféleképp végtelen kékje 

A megunhatatlan unalom maga. 

Hullámok jönnek-mennek, 

És jönnek megint és megint, 

Végtelenül és kezdettelenül,

Egyformán és egymást nem ismételve soha.


A végtelen kék felszín alatti világ

Ismerős és kiismerhetetlen.

Úrnői valaha emberek voltak, 

És emberré válhatnak, amikor akarnak.

Hogyha halfarkukat lábakra cserélik,

Sétálhatnak a pergő homokban, 

Kőről kőre szökkenve futhatnak a parton,

Vagy csak állnak szemben a lenyugvó nappal.


Ám a szárazföldön nincsen olyan szépség

Mely versenyre kelhet kies otthonukkal, 

Végtelen, kristályszín vízi palotájuk 

Ezer formájával, millió színével.

Hiába az erdők smaragdszínű zöldje, 

Hiába a kék ég, szürke acélfelleg,

Hiába hullámzik aranyszínű mező

Mintha tenger volna, szél ha fújja reggel.


Tenger leányai nem kelnek hát útra, 

Nem hagyják lakatlan vízalatti házuk.

Tarka halaikkal kergetőznek inkább,

Kagylóhéjból ékszert, díszes képet raknak,

Elterülnek hajló, dús tengeri fűben,

Felhők helyett a nap sugarait nézik, 

Hogy törnek szivárvány szilánkokká szerte.


Folyton omlik s épül korallpalotájuk,

Szolgahaduk éjjel-nappal csinosítja, 

Serény surranással, nyugodt lebegéssel, 

Legyen ezüst hal vagy áttetsző medúza.

Végtelen a béke, végtelen a szépség,

És megunhatatlan ismétlődik újra, 

Tenger úrnőinek napjai sorában 

Nincs tegnap és holnap, nincsen múlt és jövő.


2022. július 28., csütörtök

Németh Eszter: Pöttyösbögrés kifli

 

Illusztráció: Vince Krisztofer
(Szabadka, Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola)


Az eperszájú csukott szemmel tűrte, hogy anyus felöltöztesse, valójában még a bicikli gyerekülésében is aludt. A hideg szél csak a pilláit tudta borzolni a sálba, kendőbe bugyolált kislánynak.

A szomszédban Sanyi bácsi és Cikimama már ébren voltak, de az eperszájú nem gondolt a kakaóhoz szükséges tejre, amit ilyenkor fejnek. A Világucca melletti lakótelep ablakai mögött sötétség honolt, csak néhány konyhában égett a villany. Az óvoda rácsos kapuja sötéten ásított anyusra, amikor kiemelte a még mindig csukott szemű eperszájút, és a hátsó ajtón beadta a konyhába.

2022. július 26., kedd

Dávid Ádám: Kanapé expressz

Illusztráció: Papp Tamás
(Szabadka, Október 10. Általános Iskola)

Gyere, apa, indul a Kanapé expressz!
Pattanj fel rá gyorsan, csuda jó hecc lesz.

Jegyed az első osztályra szól, ez mázli.
A reggeli járaton jár hozzá müzli.

Ha befaltad, azért nyugodtan nézz is szét,
a másodosztály – látod? – ez a négy kisszék.

Rázós út lesz, de remélem, megvigasztal,
hogy ma a gőzmozdony ez a szép kisasztal,

kéménye pedig az új párologtató.
Előttünk a kék szőnyeg legyen most a tó.

Azt mondod, zavaros, és semmi se tiszta?
Erre csak fütyülök én, a masiniszta!

Ereszd már ki a gőzt erre a nagy útra.
Megyünk a hídon át sötét alagútba.

A Kanapé expressz egész nap zakatol,
ne izgulj, majd csak kilyukadunk valahol.


Szerkesztette: Miklya Zsolt