2026. november 17., kedd

Diana Soto: Apa szeretett

 

Takács Viktória

Apa csak ül, sóhajt,
hosszan mondja az ó-kat:
óóóó, jaj – a lábam,
óóóó, jaj – a hátam.

Várjál fiam, apád fáradt.

Dolgozik és robotol,
bár sosem láttam robotot,
pedig akkor lenne gombja,
kikapcsolna apa gondja.

Bárcsak, apád ifjú volna...

Naphosszat csak üldögél ő,
fel sem jön, bár ott a lépcső,
korlátja van, azon a kar
kapaszkodhat, s felér hamar.

Várjál fiam, apád akar…

Akar… akar… de mit akar?
Nem olvas, és nem is szaval.
Ágyban fekszik,
hebeg, habog.

Már ajándékot sem kapok!

Apa csak… apa?
Mi van veled?
Nem simogat már a kezed,
nem lehetek többet veled?

Várjál fiam, apád szeret.

Apa…

Apa nem ül.
Nem is sóhajt.
Nem mondja hosszan az ó-kat.
Nem dolgozik.
Nem robotol.
Nem olvas.
Nem is dalol.
Nem fogja már a kezemet.
De tudom, hogy nagyon szeretett.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése