2026. november 21., szombat

Gertheis Veronika: Mire vár a szürke gém?

 

Bódi Kati


Egy fülledt nyári délután a szürkegém a tóra szállt

(pénteken vagy tán szombaton, bár gémileg ez pont egál),

és látta, hogy a régi ág a vízből most is úgy kiáll,

úgy hívogat, mint kilátó az elnyújtózó domb hasán.


Hát elfoglalta őrhelyét, hű őrszemként a tó felett,

csak ült, nyugalom szobraként, nem illegett, nem billegett.

Bár szél fodrozta a vizet, s csillantak ezüst pikkelyek,

a délceg strázsa nem vesztette szem elől a lényeget.


Hogy mit figyelt? A békakórus hamiskás alt szólamát?

Talán a tőkés récepár naplementés szép randiját?

Molnárkameccset, nyírfatáncot, fecskék légi műsorát?

Kagylóhéjban gondolázó vízicickány-famíliát?


Egyiket sem. Megsúgom: e pénteken (vagy tán szombaton)

hétfaluban világhírű esemény történt a tavon.

Körben mólók porondjain pecások léptek színre ott,

egy aranyhalat kaphat majd, kinek zsákmánya legnagyobb.


Kapásra várt a sok pecás, s a mesés díjról álmodott.

Három kívánság nem csuka! Good bye, gondok és nyomorok,

üdv kényelem, szabadság és bankszámlán pergő milliók,

örökös horgászengedély, és üdv, színarany pecabot.


Éppen ez az, mitől a büszke szürke gémünk rettegett:

hogy egy burzsuj hobbipecás még unalomból itt reked,

itt ül reggel, itt ül este, horgászik pontyot, keszeget,

tavat kifoszt, unalmat oszt, majd otthon homárt eszeget.


Vitorla-szárnya megfeszült, csak egy csapás, egy pillanat,

 s a gém a túlpartig repült. Egy csíkos napernyő alatt

piros vödörből hirtelen kikapta az aranyhalat.

„Game over”! rikkant reptiben, s utána csak a csend maradt.

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése