Miklya Zsolt: Főlépcső fiai

Dézsi Sada

Az elsőről Ede, nekünk csak Edu,

a másodikról Mária, nekünk csak Mara,

a harmadikról Hanna, nekünk csak Hani,

a negyedikről Nándor, nekünk csak Nandu,

az ötödikről Ödön, nekünk csak Öde,

a hatodikról Hugó, nekünk csak Hugi,

a hetedikről Hilda, nekünk csak Hila,

a nyolcadikról Nyék, nekünk csak Nyomi, 

a kilencedikről Karola, nekünk csak Káró,

a tizedikről Tóbiás, nekünk csak Tobi,

lift helyett lépcső, nekünk csak trapi,

így trappolnak, le-föl, föl-le, Főlépcső Fiai.

Lázár Ervin: Ödönke és a tízemeletes című meséje nyomán

szerk.:Nagy Iza 

Németh Eszter-Smelka Sándor: Rémes rímes rájössz-e

 

 

Illusztráció: Dézsi Sada

 

 Németh-Smelka
Rémes rímes rájössz-e


Az ötödik emeletig nem érnek a fák,
az ég is messze van.
A konyhai lámpa biceg,
hintázik a fény és a tetején:
rém ül.

…most légy kemény, ne rémülj,
ha leszáll az éj a Bates motelben,
mondd, ki ücsörög ott fent a fotelben?
Inkább végy fel hitelt Rubelben,
de ne maradj soká a mama-hotelben.

Pedig a mama-hotel nem kemény,
amíg él benned a remény.
Van benne minden enni, inni,
kemény szavakra simogatást kenni,
ha jő az éj…

Csak egy problémád van – az is banális:
egy személyben te vagy az anyád is.
Vendégek – ha jönnek még – vakációba,
rögtön átmennek egy jó kis pszichoba.

A mocsárba süllyedő autó,
bár nem tizennégy karátos,
ha nem tudod nem okoz rémálmot.
Anyád haját bodorítod fura parókába,
csak az atya meg ne tudja a szomszéd
parókiába.

Ruházatban is te vagy az ándörgránd,
mert van egy a szekrényi otthonkád.
És nincs ki levonná a béred,
mikor a vendégekre fened a késed.

Hogy miért a vendégekre épp,
ki érti, ha megfut a kép,
a neoncsőben a fény, ha nem ép
bárkit elfog úgyis a félsz.

Kívülről a mama gondtalan,
ül a fotelben dologtalan,
de vigyázz, ha üt az óra,
nem jön álom a nyomozóra.

Annál a résznél már mindenki kész,
mikor a nyomozónak nyoma vész.
Osont a lépcsőn, mint Marv és Herry,
az asszonyságot jól kilesni.

Nem jött Kevin, lengő festékes vödör,
mégis a fickót elnyomta a csömör.
Nem volt ideje, hogy szaglásszon,
zuhanni kezdett, mögötte vetített vászon.

Ölni vagy nem ölni,
ez itt a kérdés.
Beteg az, akit nem zúz a féltés.
A hasadt személy immáron félkész.

Dutyiban csücsül a Norman és a Bates,
anyja fia szól a lélektérképész.
De aki kettőig sem tud számolni barátom,
azon hamar erőt vesz a tébolyult életálom.

Mint a Szomszédok
végén, most jön a tanulság:
ilyen az életünk,
elszáll az ifjúság!

Ja, hogy ez közhelyes?
Jobbat is mondhatok:
egyedül sose megy,
közösen lopjatok.

S lököm a lényeget,
zárom a mondókát:
hidd el, a zuhanynál
lám, jobb a fürdőkád.