Németh-Smelka
Rémes rímes rájössz-e
Az ötödik emeletig nem érnek a fák,
az ég is messze van.
A konyhai lámpa biceg,
hintázik a fény és a tetején:
rém ül.
…most légy kemény, ne rémülj,
ha leszáll az éj a Bates motelben,
mondd, ki ücsörög ott fent a fotelben?
Inkább végy fel hitelt Rubelben,
de ne maradj soká a mama-hotelben.
Pedig a mama-hotel nem kemény,
amíg él benned a remény.
Van benne minden enni, inni,
kemény szavakra simogatást kenni,
ha jő az éj…
Csak egy problémád van – az is banális:
egy személyben te vagy az anyád is.
Vendégek – ha jönnek még – vakációba,
rögtön átmennek egy jó kis pszichoba.
A mocsárba süllyedő autó,
bár nem tizennégy karátos,
ha nem tudod nem okoz rémálmot.
Anyád haját bodorítod fura parókába,
csak az atya meg ne tudja a szomszéd
parókiába.
Ruházatban is te vagy az ándörgránd,
mert van egy a szekrényi otthonkád.
És nincs ki levonná a béred,
mikor a vendégekre fened a késed.
Hogy miért a vendégekre épp,
ki érti, ha megfut a kép,
a neoncsőben a fény, ha nem ép
bárkit elfog úgyis a félsz.
Kívülről a mama gondtalan,
ül a fotelben dologtalan,
de vigyázz, ha üt az óra,
nem jön álom a nyomozóra.
Annál a résznél már mindenki kész,
mikor a nyomozónak nyoma vész.
Osont a lépcsőn, mint Marv és Herry,
az asszonyságot jól kilesni.
Nem jött Kevin, lengő festékes vödör,
mégis a fickót elnyomta a csömör.
Nem volt ideje, hogy szaglásszon,
zuhanni kezdett, mögötte vetített vászon.
Ölni vagy nem ölni,
ez itt a kérdés.
Beteg az, akit nem zúz a féltés.
A hasadt személy immáron félkész.
Dutyiban csücsül a Norman és a Bates,
anyja fia szól a lélektérképész.
De aki kettőig sem tud számolni barátom,
azon hamar erőt vesz a tébolyult életálom.
Mint a Szomszédok
végén, most jön a tanulság:
ilyen az életünk,
elszáll az ifjúság!
Ja, hogy ez közhelyes?
Jobbat is mondhatok:
egyedül sose megy,
közösen lopjatok.
S lököm a lényeget,
zárom a mondókát:
hidd el, a zuhanynál
lám, jobb a fürdőkád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése