Nagy Izabella
Hajnali szél
Az ég tündérszoknyakék
libben a szél
viszi a nagy szőrkupacot
még túl sötét a kis udvar
lebben a szél
ugrásra kész a kiskutya
ugatja a kelő napot
szisszen a szél
rőt hajamba ér lágy kezed
indul a holnap, az udvar
utcai fény lesi
a tündérszoknyakék eget.
Kisszékely mesefigurái
Tanika messze jár. Onnan integet.
Fél lábbal itt van a lépcsőn. Fél lábbal egy létrán.
Ki-be sétál ott és emitt. Tanika messze jár.
A Költő lépést gyakorol a csillagos ég alatt. Lép jobbal egyet, majd a ballal halad.
Nem szól, figyel, lélekzik mellkasában a csillagfény.
Tölt egy pohár vizet, egy darab sajttal öblíti le, de szeme már csukódna. Elfogy az óra.
Zsürke pillangókkal álmodik. Piros és kék színűekkel.
Rárepül vállára és bólogat, azt mondja, ne félj, kisleány.
Nem ébred álmából Zsürke, még várja a felkelő napot. Pipacspiros ébredést.
Az agár és Bübü macskát lesni indul. Fejük jobbra, mint két iker. Lábuk remeg.
Ez üldözné, amaz csak terel. Egymásra néznek, kérdik, mi a jel.
De a gazdik hangja erősebb. Ide, rosszaság, tessék hagyni a macskát.
Katibó fehér haja ecset, lerajzolja vele a barátok tavát, húzza maga után a színeket.
Lágyan mosolyog, szendereg benne a sás, az óriáskagyló, bogyók és iszalag.
A mindenféle színű tóban játszó molnárpoloska focicsapat.
Emő és Nórika dinnyét szeletelnek, lecsót főznek, mint a nagyok, de azért tesznek bele cukrot is.
Egy simogatás az agárfejen, egy ölelés hosszú séta után, egy vállveregetés.
Olyanok, mint a nagymamám és a kishúgom. Csak szeretni lehet.
Az új mesehősök Panka pöttyös szoknyájához bújnak, nézik az est fényeit.
Itt minden szalad, az idő, a pók, a nyest papuccsal, iramodik a nappal az éj után.
Mire mind összekupacolódunk, már indulhatunk is vissza a fölnőttségbe.
A löszfalú házban
nincsen villany se víz
csak egy szobácska egy tűzhely
ajtó nélküli szekrényben por
a mennyezet beengedi az eget
egy egész falu lakik itt
vályogfal sarkában nagy farkaspók
surran a gyík a téglarésben
körtefa dobálja gyümölcsét ajtaja elé
kisegerek rágják és vad darazsak isszák levét
a ház réseiben manók kucorognak ezerfelé
de nem mutatkoznak be idegennek
nem mutatják arcukat
csak nekünk
akik az ajtórésben álldigálunk csodálkozva.
Éjszakai dallamok
Itt van az erdő, közel a házhoz,
bejár a róka, puska az ágon,
senki se tudja, egy csillag zenél,
az esti mese löszfalba vájt.
Átjár a szél a löszfalon túlra,
égre húzza a pihenő holdat,
padláson leül egy kedves álom,
kezünk egymáson, terhünk pihen.
Vadász puskája ágyúdörrenés,
zörren a bokor, zizzenő szélhang,
miközben minden nyugodt az éjben,
dalol a padlás, mesébe visz.
Ajtó a padlásra
Zsürke, aki Pöszkének hívatja magát
és a Költő, egyenes hátú és halk szavú
egy sötétbarna ajtóról álmodott
két külön világban
ugyanazon a hajnalon.
Megálltak előtte és egymásra néztek
álmuk összetalálkozott
fel akartak jutni a harmadik emeletre
de ott a lépcső lefelé haladt.
Felmegyek a Kilátóhoz
suttogta a Költő a szélfuvallatnak
és elindult lefelé
nyikorgott a lépcsőn a léc
és nyikorgott derekában az izom.
Megnézem a hajnalhasadást
mosolyogta Zsürke a lépcsőre lépve
és elindult ő is lefelé.
Azt álmodta a Költő
és azt álmodta Zsürke
aki Pöszkének hívatja magát
hogy a Kilátó alól kipattant a meggypiros nap
felugrott a derengésbe
a tündérszoknyakék égre
átszúrta a rét füvét
átszitálta a löszös port
átsimította a vadnyúl barna bundáját
az őz pöttyeit körbekarikázta
majd egy kis vékony nyalábot
rárakott a Költő bal vállára
és egy kis vékony nyalábot
rárakott Zsürke jobb vállára.
Ahogy egymásra mosolyogtak
az álmuk összeért
felindultak a harmadik emeletről
a recsegős létrafokokon
kiléptek a sötétbarna ajtón
és itt találták magukat
a holnapban.
Lütyike sétálni indul
Még nem kel a nap, még nem vörös, se nem piros, se nem rózsaszín
Álmában még nem szól a szamár, majd később tátja ki száját
Hangosan mondja, hogy i-áááá
Még a trombitavirágok sem narancsok, csendben várakoznak
A farkaspók még nem bújt el a nappali fény elől
Lütyike ezt szereti
Felkelti Zsürkét és a Költőt
A NagyMedvét és Lolkát, a két fiút
Belesompolyog zakózsebükbe, és kuncsorog
Hihihi-hehehe-hahaha, álmotok meleg párnákban hagyjátok
Gyerünk a kaptatóra, a vadászleshez, a kilátóba
Induljunk hajnalhasadás-sétánkra
Mindig csak egyszer nyárvégi hajnalon
Még álmos a szem és álmos a fül és álmos a lépdelés
Lütyike a zsebben dudorász
Víg napok jőnek, víg a sás, vígan hajladoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése