A Főlépcső meséi - bevezető

Eszter fotója 2021 

 

A csoda ritkán történik a világ közepén. Sokkal gyakrabban a lépcsőfordulóban, a pinceajtóban, a padlásfeljárón vagy egy öreg fa odvában, ahol az ember még nem egészen itt van, de még nem is ott. Ott, ahol a történetek igazán szeretnek megszületni. 

A lépcső az emlékházban nem díszlet. Hanem dramaturgia. Aki felmegy, máshová érkezik. Aki lejön, már nem ugyanaz. 

A lépcső és létra, mint motívum legegyszerűbb szinonimája és megközelítése az átjáró szó. A népnyelv számos formáját ismeri, de a létra maga civilizációs tárgy. Ezzel szemben a kötél, az inda vagy egy vastag ág a természetből azonnal rendelkezésre áll. 

A "létra" motívumot a kulturális előfeltevéseink alapján automatikusan felfelé keresnénk, mert a bibliai hagyományban a létra szinte elválaszthatatlan az égi világba vezető úttól. Jákob létrája annyira domináns toposz, hogy könnyű azt feltételezni, hogy más hagyományokban is hasonló szerepet tölt be. A Bibliában a létra nem emberi eszköz. Jákob nem építi. Nem viszi. Nem mászik fel rá. Egyszerűen megjelenik. A létra ott nem technológia, hanem teofánia. A kapcsolat maga. 

Mert a létra egy ponton megszűnik tárgy lenni, és a köztes állapot, az átmenet, a fokozatosság, a beavatás, a hierarchia, a kapcsolat jelölőjévé válik. 

Bázis - Eszter fotója 2021

 

Kikkel találkozunk a beavatási folyamat során, a lenti és a fenti világban? A Manógyár világa ugyanis (ahogy az egész Lázár-univerzum is) nem klasszikus tündérmesei tér. Ott a csoda a hétköznapi tér repedéseiben jelenik meg. Vagyis nem a túlvilágon. Hanem a küszöbön. 

Victor Turner liminalitás-fogalma szerint az átjárók mindig olyan helyek, ahol a szabályok fellazulnak, az identitás bizonytalan, új lények jelennek meg. 

Hol élnek Lázár Ervin figurái? Nem a kastélyban. Nem az erdő mélyén. Hanem padláson, kert végében, fészerben, kerítés mellett, udvaron, öreg fában, lépcső alatt. Ez nem véletlen. Ők liminális lények. 

 

Templomlépcső - Eszter fotója 

Az idő ugyanúgy átjáró, mint a tér. Ebben az átjáróban leledzenek a Cimborák, attól a pillanattól kezdve, ahogy bármely tetszőleges járművel befordulnak a kisszékelyi bekötőútra. Az idő lelassul, a hőség enyhül, a tüdő ösztönösen hatalmas lélegzetet vesz. A varázslat immáron ötödik éve szakadatlanul működik. 

Ha hiszed, ha nem, olvass utána! 
Itt a blogon. 
A szerkesztőcsapat nevében, 
Németh Eszter